A legkisebb fiú mesebeli hőstettei

Földi Imre vitaminokon élt, mégis hússzor javított világcsúcsot (Fotó: MTI - Illyés Tibor)

- Milyen ez egészsége és az étvágya?

- Köszönöm, az egészségem koromhoz képeset megfelelő, az étvágyam pedig a régi. Annyira jó, hogy az utóbbi években már nem tartom az ötvenhat kilós versenysúlyomat. Kevesebbet mozgok, elhíztam.

- Azért is kérdeztem az étvágyáról, mert versenyzőként sokat kellett fogyasztania, s például a mexikói olimpián harminc dekával nagyobb testsúlya miatt lett ezüstérmes.

- Nekem az edzéssel soha nem volt gondon, nagyon sokat tudtam dolgozni. A fogyasztással járó nehézségek viszont sokszor megkeserítették az életemet. Többször hatvanhárom kilóról kellett ötvenhatra lefogynom a világversenyekre. Ezért például sokat szau­náztam, és az evésre is nagyon oda kellett figyelnem. Az akkori szabályok sem kedveztek nekem, a mexikói olimpián hiába értem el 367,5 kilós világcsúcsot, amit az iráni Nassiri beállított, harminc dekával nehezebb testsúlyom miatt csak második lettem.

- Gyerekkorában is nél­külözött?

- A második világháború alatt voltam gyerek, szüleim Helvécián voltak szőlőmunkások. A háborús években majdnem mindenki nélkülözött, nekem olyan étvágyam volt, hogy a vasszeget is meg tudtam volna enni. De sokszor nem volt mit…

- Hogyan veszítette el az édesanyját, hogyan lett félárva?

- Azt a szomorú napot sohasem fogom elfejteni. A családunk és a szomszédasszony lovas kocsin menekült a front elől ezerkilencszáznegyvennégy november elsején. Az ötös úton haladtunk, amikor egy repülőből az oroszok lőttek ránk. Süvítettek a golyók, én apám ölébe hajoltam. A hátul ülő édesanyámat és a szomszédasszonyt eltalálták, mindketten meghaltak. Szörnyű tragédia volt.

- Kecskemétről hogyan került ezerkilencszázötvenötben Tatabányára vájártanulónak?

- A Mezőker Vállalatnál voltam lakatostanuló, amikor áthelyeztek Tatabányára, vájáriskolába. Egy baleset miatt nem lehettem bányász, mert az esztergagép motorja a jobb kezemről leszakította az egyik ujjamat. Ezért ezerkilencszázötvennyolcban lakatos szakmunkásként szabadultam. Hála Istennek, a sérült kezemmel is meg tudtam fogni a súlyt.

- De hogyan került a súly a kezébe?

- A termetem miatt sokszor csúfoltak, s az erőmmel próbáltam bizonyítani, hogy kicsi a bors, de erős. Vájártanulóként például a hatvankilós csillekerekeket emeltem a fejem fölé. Előfordult, hogy egy mázsás munkadarabot a fiúk nem tudtak megmozdítani, én pedig feltettem az esztergapadra. Erre figyelt fel mesterem, Csonka Ferenc, s levitt a Bányász súlyemelő-szakosztályához. Azt mondta Gere Sándor edzőnek, hogy ebből a kis emberből nagy bajnok lehet még.

- Igaza lett, mert öt olimpián szerepelt. amivel világcsúcstartóvá vált. Hogyan sikerült csaknem húsz évig a nemzetközi élmezőnyben versenyeznie?

- Huszonkét évesen a római olimpián hatodik lettem, s akkor elhatároztam, hogy a dobogó tetejére akarok állni. Ez négy év múlva Tokióban már majdnem sikerült, de a szovjet Vahonyin az utolsó kísérletével két és fél kilóval megelőzött. Aztán Mexikóban is második lettem. De nem adtam fel, harmincnégy évesen, ezerkilencszázhetvenkettőben világcsúccsal felértem a csúcsra Münchenben.

- Negyedszerre miért sikerült olimpiát nyernie?

- Orvos András szövetségi kapitány irányításával sokkal tudatosabban készültem. A fizikai erősítés mellett például az edzések végén több kilométert futottam, az étkezésre is jobban figyeltünk, s így kevesebbet kellett kínlódnom a fogyasztással. A sok kemény edzésnek aztán meglett az eredménye, mert 377,5 kilós világcsúccsal lettem olimpiai aranyérmes.

- Tatabányán kezdte és fejezte be versenyzői, majd edzői pályafutást. Meg sem fordult a fejében, hogy Pestre igazol?

- Nem, pedig hívtak Csepelre, Orvos András meg a Testvériséghez. De maradtam, mert itt minden támogatást megkaptam. Ha kellett valami, a szénbányászati tröszt igazgatója is mindig fogadott. Hatvannyolcban kaptam lakást, ma is ebben lakunk. Soha sem vágytam nagyobbra, másra, mert nagyon jó a közösség a házban.

- Hatvannyolcban született a lánya, Csilla, s követte az apja példáját.

- Amikor megszületett, még nem is gondolhattam arra, hogy a lányom is súlyemelő lesz, mert akkor csak a férfiak űzhették ezt a nehéz sportágat. Csilla atletizált, csak tizennyolc évesen kezdett el súlyt emelni, amikor nálunk is elterjedt a női szakág. Én irányítottam az edzéseit, s egyre jobb eredményeket ért el.

- Nem sértődött meg, amikor Csilla a BKV Előrébe igazolt?

- Megszűnt a bánya a nyolcvanas évek végén, s az egyesületünk elveszítette támogatóját. Csilla kényszerből igazolt Pestre, mert csak ott kapott olyan állást, amely mellett edzhetett. Összetettben ötször nyert Euró­pa-bajnokságot, s összesen tizenhat Eb-aranyat szerzett. Most Tatán lakik.

- Jelenleg hatalmas a szakadék a hazai és nemzetközi élmezőny között. Ez azért van, mert a 2004-es olimpiai doppingbotrány óta a versenyzőink tisztán készülnek?

- Nem tudom, mi történt, mert olyan jó alkatú versenyzőink vannak, tiszta izompacsirták, de nem erősek. Már a világversenyekre sem jutnak ki. A dopping biztos nagyon megkavarta az erőviszonyokat. Szörnyű lehet most versenyezni, amikor minden győztest doppingolással vádolnak meg. De nem csak súlyemelésben, atlétikában és kerékpározásban is. Sajnos a lebukások azt mutatják, hogy sokszor nem alaptalanok a vádak.

- A súlyemelést megölheti a dopping?

- Nézze, én ehhez nem értek. Azt tudom, hogy rengeteget dolgoztam, és csak vitaminokat szedtem, mégis hússzor javítottam világcsúcsot.

- Amikor tizenhét évesen lement a súlyemelőterembe, gondolta volna, hogy idős korára anyagilag és erkölcsileg is ennyire megbecsülik a sportágnak és az eredményeinek köszönhetően?

- Álmodni sem mertem erről, hiszen örültünk, ha jóllakhattunk a tatai edzőtáborban. Jólesik, hogy megbecsülnek, rólam nevezték el a tatabányai sportcsarnokot. Büszke vagyok arra, hogy a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség az évszázad legjobbjának választott meg, és hogy 2007-ben bekerültem a nemzet sportolói közé. Ez anyagilag is biztos megélhetést jelent nekem és a családomnak. Gyerekkoromban sokat nélkülöztem, időskoromra viszont megéltem, hogyha bemegyek egy üzletbe, nem kell félnem, hogy ami kell, nem tudom kifizetni. Persze nem vagyunk nagyigényűek, meg kicsit a súlyomra is vigyáznom kell. Már csak nosztalgiából is.

Pályakép

Földi Imre. Született: 1938. május 8., Kecskemét. Legjobb eredményei: olimpián aranyérmes (1972), ezüstérmes (1964, 1968), ötödik (1976), hatodik (1960). Ötszörös világbajnok, tízszeres Európa-bajnok. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világ- és ötven alkalommal magyar csúcsot. Az Olimpiai Érdemrendet 2002-ben kapta meg, a nemzetközi szövetség 2005-ben az évszázad súlyemelőjének választotta, 2007-ben lett a tagja a Nemzet Sportolója tizenkét fős társaságának.