Sport

A kenyai csoda titka: a dopping

Nemrég Spiriev Attila, a Magyar Atlétikai Szövetség sportigazgatója kikérte az atléták nevében, amikor azt állítottam, hogy az atlétika nagyon doppingérzékeny sportág.

 Azt nem mertem neki mondani, hogy tiltott segítség nélkül szinte lehetetlen világversenyen dobogóra állni. Pedig ezt – sajnos – több magyar atléta esete is alátámasztja, hiszen az athéni olimpián győztes diszkoszvető Fazekas Norbertet, s a kalapácsvető Annus Adriánt is doppingvétség miatt fosztották meg aranyérmétől, a Londonban győztes kalapácsvető Pars Krisztián pedig dopping miatti eltiltása következtében nem versenyezhet.

Az elmúlt hetekben, hónapokban aztán az is bebizonyosodott – amit a szakemberek sejtettek –, hogy a kenyai futók fantasztikus sikersorozatának a forrása – ahogy az atléták mondják – a koksz. A szegény afrikai sportág sportolói 1956 óta száz érmet nyertek a nyári játékokon, ebből 93-at az atléták, pontosabban a futóik (30 arany, 37 ezüst és 26 bronzérem).

Hétfői hír, hogy a 20 éves kenyai Kipyegon Bett, akinek versenyzési jogát már két hete felfüggesztették, miután nem állt a doppingellenőrök rendelkezésére, most pedig kiderült, hogy egy korábbi ellenőrzés pozitív eredménnyel zárult, mintájában vérdopping (EPO) nyomaira bukkantak. Ezért négy évre szóló eltiltásra számíthat a fiatal tehetség, aki a tavalyi világbajnokságon bronzérmet nyert nyolcszázon.
Az elmúlt esztendőkben számos kenyai futó akadt fent a vizsgálatokon. Bett ebben az évben már a negyedik kenyai atléta, aki ellen eljárás indult. Asbel Kiprop, a 2008-as olimpia 1500 méteres bajnokának egyik mintájában szintén EPO-t találtak, ahogy a 2017-es athéni maratonongyőztes Samuel Kalaleiében is.
A sorozatos lebukások és a nemzetközi szövetség nyomására megkezdi működését Nairobiban Kenya első doppingellenőrző laboratóriuma.

Mindez magyarázat arra is, hogy míg a kenyai futók az elmúlt évtizedekben arattak a világversenyeken, addig magyar középtávfutó negyvenhat éve volt döntős olimpián. Koksz nélkül, úgy látszik, nem megy…