A Mester piros lapot mutatott a bírónak

Szabó György, a Tatabányai Bányász legendája, aki két KK-t nyert Lakat Károllyal: „Amikor a Real Madriddal játszottuk az idegenbeli visszavágón a Bernabéuban, egy ír játékvezető szó szerint elcsalta a mérkőzést. Vagy mondjam úgy, nem nekünk kedvezett az ítéleteivel. A szállodánkban mindenkinek mágneskártya volt a kulcs. Fehér szinte mindenkinek, csak Karcsi bácsié piros. A drága, nagy tudású edzőnk, nem csinált semmit, csak megvárta az öltözői folyosón a bírói hármast, nem szólt egy szót se, csak felmutatta a bírónak a piros színű szobakulcsot. Ilyen ember volt.”

Bálint László, a Ferencváros korábbi legendája, aki bajnoki címet is nyert Lakattal: „Sokat köszönhetek neki. Ő tett be a csapatba először, ő vitt ki az első külföldi túrámra 1968 januárjában, Mexikóba. Nagyon nagy tudású edző volt, s az is köztudott róla, hogy a Fradiban olyan világsztárok voltak abban az időben, mint Varga Zoli, Albert Flóri, Szűcs Lajos és még sorolhatnám. Ettől függetlenül a meccsek félidejében vagy a lefújást követően az asztalon lévő poharak közül jó néhány leesett a hangerőtől, amellyel kritizálta a csapatot, ha arra szükség volt. De tudott dicsérni is. Én egy életre megtanultam tőle, hogyan kell az értékeket elismerni.”

Répás Béla, a Salgótarjáni BTC fedezete: „Nagyon kellemes emlékek fűznek Lakat Karcsi bácsihoz. Amikor megnyertük az NB II.-t, s feljutottunk az élvonalba, az első fordulóban a Fradit fogadtuk Tarjánban. A meccset megelőző taktikai értekezleten elővett egy doboz Munkást és egy Marlborót. Ez volt a taktikai értekezlet. Mindenki megértette, mit jelent, ha a Fradi ellen játszunk. Egy-egyre végeztünk. Sok értékes tárgyat őrzök az SBTC-től, de talán a legnagyobb kedvencem a róla szóló könyv dedikálása, amelyben azt írta: »Egyik legkedvesebb játékosomnak, szeretettel«”.

Nagy László, az Újpesti Dózsa olimpiai bajnoka: „Már kint voltunk Mexikóban, az olimpián, ott ünnepeltem a születésnapomat.

Az egyik edzés után odamentem Karcsi bácsihoz, s mondtam, születésnapom van, s ebből az alkalomból szeretném meghívni a csapatot egy pohár italra. Karcsi bácsi rám nézett, s azt mondta, neked nincs annyi pénzed, fiam, hogy kifizesd, amennyit mi meg tudunk inni. Nekem szerencsém volt, három nagy edzőm volt a pályafutásom során, Baróti, Lakat és Illovszky.”

Varga József, a Bp. Honvéd válogatott játékosa: „Sehogyan sem tudtam odakerülni az első csapathoz. Bármit is csináltam az edzéseken, mindig tartalékként vett figyelembe. Sőt, adott egy becenevet is: a Szúrósszemű. Berakott a tartalékcsapatba, ahol két gólt lőttem, s a szurkolók elkezdték szidni Karcsi bácsit, hogy te, hülye Lakat, nem veszed észre, hogy a Vargát kellene játszatnod? Karcsi bácsi az öltözőben odalépett hozzám, s azt mondta: innentől kezdve te leszel a biztonsági vésztartalék. Amikor végre berakott, azt mondta: van három meccsed, ha ezekből egyszer jól játszol, kapsz újabb három lehetőséget. Így ragadtam benn a Honvéd első csapatában.”