Meglepetés férfi, papírforma női 100 méteren

Az este első döntője a női diszkoszvetőké volt. Ez volt azon kevés számok egyike, amelyben az idei formák alapján szinte előre ki lehetett volna osztani az aranyérmet, ugyanis a kétszeres olimpiai bajnok amerikai Valerie Allman magasan kiemelkedett a mezőnyből. Ugyanakkor Tokió és Párizs ötkarikás bajnokának eddig még sosem sikerült világbajnokságot nyernie, és kérdés volt, hogy nem fogja-e ez a tudat visszavetni a teljesítményét.

Nos, az ötödik sorozatig meglepően szoros volt a verseny, a holland Jorinde van Klinken 67,50 méteres dobásával mindössze 13 centire volt az amerikai sztár addigi legjobbjától. Az utolsó előtti körben Allmannak azonban sikerült jól beletalálnia a dobásba és 69,48-as eredménnyel gyakorlatilag lezárta a versenyt.

A női távolugrók döntőjének rajtjánál még zajlott a diszkoszvetés fináléja, a verseny utolsó három sorozatában pedig már a férfi 10 ezer méter mezőnye rótta a köröket az ezúttal is teltházas Nemzeti Stadionban. Ritkán fordul az elő, hogy egy ugrószámban az első sorozat első kísérlete eldöntse a világbajnoki versenyt, ezúttal azonban ez történt.

Köszönhetően annak, hogy a sorsolásnál az egyes számot az olimpiai címvédő amerikai Tara Davis-Woodhall kapta, aki aztán parádés ugrással, 7,08 méterrel kezdett. Márpedig ennél nagyobbat később is csak ő tudott ugrani. Viszont ennek ellenére egy pillanatig sem nyugodhatott meg a finálé alatt, mert az ugyanitt négy éve olimpiai első, kétszeres vb-győztes Malaika Mihambo folyamatosan közelített hozzá.

A német klasszis a második körben 6,92 métert, a harmadikban 6,95-öt, a negyedikben pedig 6,99-et ugrott. Ötödikre és hatodikra viszont belépett, így meg kellett elégednie a második hellyel, Davis-Woodhall pedig végül a negyedikre elért 7,13 méterrel lett világbajnok.

A bronzérmet a kolumbiai Natalia Linares szerezte meg 6,92 méteres egyéni csúccsal. Közben a férfi hosszútávfutók visszafogott iramban teljesítették a távot. A tempó csak rövid időre élénkült meg néha, így pedig az a szintén nem szokványos eset történt meg, hogy a 25 körös verseny utolsó 400 méterére úgy csengettek be, hogy 13-an futottak az élbolyban.

A bajnoki cím gyakorlatilag tömeghajrában dőlt el, amelyben az etióp Yomif Kejelcha látszott győztesnek, ám a francia Jimmy Gressier fantasztikus sprinttel megelőzte a cél előtt.

A bronzérem a svéd Andreas Almgren szerezte meg. A napot a két klasszikus vágtadöntő zárta, amelyek kezdetére már nem zajlott más verseny a stadionban és több tízezer néző lélegzetvisszafojtva várta a rajtot, ahogy a helyszínen szurkoló, legendás Usain Bolt is.

Előbb a női verseny következett, amelynek az idei eredmények alapján az amerikai Melissa Jefferson-Wooden volt az egyértelmű esélye, idei, egyben egyéni legjobbja (10.65 mp) egy tizeddel volt jobb legkomolyabb riválisáénál, az olimpiai címvédő Saint Lucia-i Julien Alfredénél. Viszont nem csak a szezonban mutatott, hanem a közel két órával korábban az elődöntőben látott forma is mellette szólt.

Jefferson-Wooden aztán a fináléban nem adott esélyt egyetlen ellenfelének sem.

Az első 30-40 méteren még a jamaicai Tina Clayton és Alfred is tartotta vele a lépést, onnan viszont folyamatosan ellépett tőlük és végül egészen parádés, 10.61 másodperces idővel nyert, ami bajnoki csúcs, egyúttal minden idők negyedik legjobb eredménye.

A második Clayton lett 10.76-tal, Alfred pedig 10.84-gyel végzett a harmadik helyen.

A címvédő Sha'Carri Richardson gyenge formában versenyzett idén, ám klasszisát bizonyítja, hogy az előfutamban (11.03 mp), majd az elődöntőben (11.00 mp) és végül a fináléban is idei legjobbját érte el, s 10.94 mp-es idejével végül az ötödik lett.

Karrierje utolsó százas döntőjét futotta a jamaicaiak másik legendája, a 38 éves Shelly-Ann Fraser-Pryce, aki 2008-ban és 2012-ben is a klasszikus szám olimpiai bajnoka lett, most pedig a hatodik helyen végzett.

Az utolsó szó a férfi sprintereké volt vasárnap és előzetesen az ő fináléjuktól lehetett nagyobb csatát várni, s döntőjük nem is okozott csalódást. Az első rajt nem sikerült, Letsile Tebogo, a 200 méter ötkarikás bajnoka ugyanis kiugrott és kizárták.

A második rajt már gond nélkül lement és néhány lépés után egyértelműen két jamaicai, a ranglistaelső Kishane Thompson, illetve Obliqe Seville volt elöl.

A két amerikai, a címvédő Noah Lyles, valamint Kenneth Bednarek egyaránt rosszul indult és komoly hátrányba került, ahonnan már nem volt esélyük a győzelemre, amelyet meglepetésre a végén sokkal könnyedebben mozgó Seville szerzett meg 9.77 másodperces eredménnyel az utolsó 15 méteren görcsösen futó Thompson előtt (9.82 mp).

Az ötkarikás aranyérmes Lylesnak ezúttal meg kellett elégednie a bronzéremmel, melynek láthatóan tudott örülni.