Sport

Kicsoda a PSG–Inter BL-döntő magyar kulcsfigurája?

Nagyot kell alkotnia valakinek ahhoz, hogy ezzel a névvel mindenki tudja, kiről van szó. Kovács István − két évtizeddel korábban a sportban az ökölvívó Kokó ugrott volna be mindenkinek a név hallatán, ma azonban inkább egy olyan labdarúgó játékvezetőre gondolunk, aki a miénk is, meg nem is. Gyakran tűnik fel a képernyőkön, valami mindig történik vele vagy körülötte, és mi magyarnak mondjuk, ám a neve mögött zárójelben román áll a mérkőzések statisztikáiban. Ő az a Kovács István, aki szombaton este a pályára vezeti az Internazionale és a Paris Saint-Germain játékosait a Bajnokok Ligája döntőjében.

Kicsoda a PSG–Inter BL-döntő magyar kulcsfigurája?
A játékvezető Kovács István a csúcsra ért
Fotó: AFP/Ewan Bootman

Akit úgy hívnak, hogy Kovács István, az csak magyar lehet. Még Romániában is így tisztelik, a hivatalos sajtó Istvan Kovacsnak írja, nem Stefannak. Sokon nem múlott az anyakönyvezett idetartozása, hiszen napjaink egyik legnevesebb futballbírója mindössze hat kilométerre a határtól, a román területen fekvő Nagykárolyban látta meg a napvilágot. Az édesanyja sváb család sarja, az édesapja magyaré, születésétől fogva román állampolgár, de 2011-ben megkapta a magyart is, amire – ezt mindig hangsúlyozza – rendkívül büszke - derül ki a Magyar Nemzet írásából.

A történet kezdete szokványos: a kisfiú több sportágat is kipróbált, de a foci állt hozzá a legközelebb, rendszeresen rúgta is a bőrt. A folytatás azonban egyáltalán nem hétköznapi. Tizenkét évesen a képernyő előtt lógott az 1996-os angliai Európa-bajnokság idején, folyamatosan nézte a meccseket, amelyeket

a szülei nagy meglepetésére nem futballistaként kommentált, hanem folyamatosan a játékvezetéssel foglalkozott, előre megmondta, mikor mit kell ítélni, kinek és miért jár vagy járna sárga, illetve piros lap.

Az édesapja csodálkozva kérdezte, honnan tudja mindezt, majd arra ösztökélte, hogy olvassa a szabálykönyvet, s ha eljön az ideje, vizsgázzon le.

Ez meg is történt 1999-ben, Kovács István mindössze tizennégy éves volt akkor. Komolyan vette a bíráskodást, és őt is komolyan vehették, mert öt évvel később már a harmadosztályban fújta a sípot, természetesen a felnőttek meccsein. Hamarosan szinte hihetetlen fordulat állt be a karrierjébe: 2007-ben mindössze egyetlen másodosztályú meccs vezetése után azonnal felkerült az élvonalba, és nem volt még 22 éves sem, amikor július 25-én a bukaresti Nemzeti Stadionban a Dinamo Bucuresti–Rapid Bucuresti román Szuperkupa-mérkőzésen debütált.

A magyar név nem számított, csak a teljesítmény

Három évvel később a román szövetség ajánlására tagja lett a FIFA keretének, 25 esztendősen ő volt a legfiatalabb ebben a társaságban. Bár akkor még csak román állampolgár volt, feltüntette a magyar nemzetiségét, ezért aztán nem fordulhatott elő, hogy bármilyen magyar válogatottnak vagy klubcsapatnak nemzetközi tétmérkőzést vezethetett volna, és ez a mára nézve is igaz, ugyanakkor korosztályos magyar–román találkozókon többször is fújta a sípot.

A karrierje szép lassan épült, 2012-től vezetett világbajnoki- és Európa-bajnoki selejtezőket, az első Bajnokok Ligája-meccsét 2016-ban kapta, a selejtezőben a skót Celtic fogadta a kazah Asztanát, a főtáblán viszont csak 2021-ben, 36 évesen mutatkozhatott be az ukrán Sahtar Donyeck és az olasz Inter összecsapásán, ehhez arra is szükség volt, hogy bekerüljön az elitkeretbe.

Mindez azt is bizonyítja, hogy a magyar neve Romániában nem jelentett számára akadályt. Erről korábban ezt nyilatkozta: A román szövetség vezetőivel soha semmi problémám nem volt. Ezzel a névvel, ha akarnám, akkor sem tudnám titkolni, honnan származom, és bár beszélek románul, az akcentusom elárulna. Úgy vettem észre, ez a téma a szurkolóknak fontosabb, a szövetségben csak a teljesítményem számított.

Nemigen érdekelték a szurkolói reakciók, például a Steaua Bucuresti (ma FCSB) és a Dinamo Bucuresti rangadóját szemrebbenés nélkül félbeszakította rasszista bekiabálások miatt, a Dinamo-tábor ugyanis cigányellenes rigmusokkal szidalmazta Florinel Comant, az ellenfél játékosát. Talán még ő is meglepődött, hogy a bukaresti média is mellé állt, dicsérte, bátor döntést emlegetett. Bár testnevelőtanári diplomát szerzett, abbahagyta a tanítást, mert nem volt ideje regenerálódni a lakhelyétől sokszor hét-nyolcszáz kilométerre levezetett meccsek után, amivel kockázatot vállalt, mert Romániában Magyarországgal szemben nincsen profi játékvezetői keret.

A romániai ProSport a 2022-es világbajnokság után csaknem egy évvel ezt írta: „nincs miért panaszkodnia a 39 éves, testnevelő tanár végzettségű Kovácsnak, hiszen az elmúlt 10 hónapban csak a játékvezetésből havonta átlagosan több mint 20 ezer dollárt keresett. Körülbelül kétszer annyit, mint egy bankigazgató, és hatszor annyit, mint Klaus Iohannis államfő.”

A magyar bírót kiközösítették a világbajnokságon

Ő azon a világbajnokságon egyetlen egy meccset sem kapott vezető bíróként, nyolcszor dolgozhatott viszont a pálya mellett negyedik játékvezetőként. A zuhanyhíradó szerint túl komolyan vette a fizikai felkészülést, a mutatói jelentősen jobbak voltak, mint kollégáié, akik ezt nem vették jó néven, gyakorlatilag kiközösítették, ráadásul a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságát irányító, nagy hatalmú olasz Pierluigi Collina sem állt mellé.

A tavalyi Európa-bajnokságon különös csúcsot állított fel: a Törökország–Csehország mérkőzésen tizenkilencszer mutatta fel a sárga lapot, ez a legtöbb az Eb-k történetében, emellett a zsebéből már a huszadik percben előkerült a piros lap is, és ez volt a legkorábbi kiállítás labdarúgó Eb-meccsen. Csak a pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy nem sokkal a mérkőzés vége előtt még egy cseh játékost kiállított…

Ő lesz az első játékvezető, aki teljesíti a Grand Slamet: 2022. május 25-én a Konferencialiga, 2024. május 29-én az Európa-liga döntőjét vezette, és most, 2025. május 30-án ő fújja a sípot a Bajnokok Ligája fináléjában is.

– Elképesztő volt, amikor Roberto Rosetti, az UEFA játékvezetői bizottságának vezetője felhívott. Nagyon boldog, letaglózó érzés, hogy annyi év munka után engem jelöltek a világ legfontosabb klubmérkőzésére – mondta az UEFA hivatalos honlapján olvasható interjúban Kovács István. Ebben az is kiderül, hogy az élete tíz hónapja alapvetően megváltozott, amikor megszületett a fia, Enzo. – Bíróként sokat utazunk, de amikor hazaérek Kolozsvárra, megpróbálom minden időmet a családommal tölteni. Szerencsés vagyok, hogy megtehetem.

A futball régi igazsága szerint a bíró az, akinek soha senki sem szurkol. Ez most borulhat, Kovács István megérdemli, hogy szorítsunk neki.

Kapcsolódó írásaink