Sport
Ami Helsinkiben nem sikerült, az Budapesten sikerülhet
Negyven éve a magyar atlétika élvonala sokkal szélesebb és erősebb volt, mint a jelenlegi. Nemrég az idei országos bajnokság győzteseinek az eredményeit összehasonlítottunk az 1983-ban elsőkével, s a 34 versenyszám közül huszonötben a negyven évvel ezelőtti bajnokok teljesítménye jobb volt.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem sikerült az első világbajnokságon érmet nyerniük atlétáinknak? Erre a kérdésre válasz lehet, hogy Helsinkiben az az NDK végzett az élen 10 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzéremmel az éremtáblázaton, amelyről később kiderült, hogy államilag támogatott, központi doppingolás volt. Így akarták bizonyítani a szocialista ország sportjának, fiatalságának sikerességét.
Nem mentségként írjuk, de az 1970-es évektől az atlétika nagyon doppingérzékeny sportág lett – amit bizonyít a több ezer doppingeset, köztük lebukott olimpiai és világcsúcstartók is – , s ez hatással volt a magyar atlétika eredményességére is, hiszen amit egy kiváló edzőnk találóan mondta néhány évtizede: „Mi csak csipegetünk.”
Negyven éve a sokszoros magyar bajnok vágtázó, Sír József volt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsának magyar tagja. Kaja bácsi – a sportágban mindenki így hívta – a Kékgolyó utcai otthonában adott interjú után, a diplomata táskájában hazahozott finom whiskyvel kínált. Némi italozás után elmondta, hogy ugyan az első világbajnokságon több érmesnek is pozitív lett a doppingellenőrzése, de Primo Nebiolo, a nemzetközi szövetség akkori olasz elnöke, nem akarta „besározni” az amúgy remekül sikerült világversenyt, így mindenki negatív lett.
Helsinkiben 152 ország több mint 1300 atlétája versengett az érmekért. Az első világbajnokságon tűnt fel a sportok királynőjének egyik legfényesebb „csillaga”, az amerikai Carl Lewis, aki megnyerte a 100 méter síkfutást, a távolugrást, és tagja volt a 37.86 másodperces világrekordot felállító 4x100 méteres váltónak is. Ezután még kilencszeres olimpiai bajnok lett!
Itt kezdődött az ukrán rúdugró Szergej Bubka szédületes pályafutása is, aki 19 évesen, még szovjet színekben 570 centivel nyerte első aranyérmét, amelyet még öttel gyarapított 1997-ig. Az amerikai Edwin Moses pályafutása 82. győzelmével a 400 méteres gátfutás első világbajnoka lett. Az amerikai Greg Foster 110 méter gáton itt nyerte meg vb-triplájából az első aranyat.
A női mezőnyben arattak a szocialista országok „gyanús” atlétái. A keletnémet Marita Koch 200 méteres síkfutásban, valamint a 4×100-as és 4×400-as váltó tagjaként nyert három aranyérmet. Honfitársa Marlies Göhr akkor még „földönkívüli” időnek számító10.97 másodperccel győzött 100 méteren.
A férfias alkatú cseh csehszlovák Jarmila Kratochvílová 400 méteren 47.99 másodperccel világcsúccsal lett első, 800 méteren 1:54.68 perccel győzött, s minkét ideével még világbajnoki csúcstartó! S honfitársnője, a súlylökő Helena Fibingerová 21,05 méteres győztes dobása is érmet érhetne Budapesten is.
A magyar csapatból a távolugró Szalma László ugyan olyan eredményt (812 centi) ért el, mint a bronzérmes amerikai Mike Conley, akinek viszont jobb volt a második eredménye, így a Vasas atlétája lemaradt a dobogóról.
A hármasugró Bakosi Béla is bekerült a döntőbe, 16,83 méterrel a hetedik helyen végzett. Szintén finalista lett Bakos György 110 méter gátfutásban, 13.69 másodperccel hatodikként ért célba. A női versenyzőink közül a távolugró Vanyek Zsuzsa szerepelt a legjobban, 687 centis eredményével lehet, hogy az idei világbajnokságon is hatodik lehetne.
Negyven év elteltével a világ legjobb atlétái augusztus 19-től Budapesten versenyeznek, az új Nemzeti Atlétikai Központban, ahol 63 magyar versenyző indulhat. A szurkolók abban reménykedhetnek, hogy atlétáink ezúttal nem maradnak érem nélkül, úgy mint az első vébén.
