Technikás mászással, de csúcselérés nélkül ért véget Kerekes Bence és Klein Dávid expedíciója

A mászásról közzétett beszámolóból kiderül, hogy a korábbi akklimatizációs és felderítő köreik alatt sikerült kiépíteniük az egyes tábort (nagyjából 5450 méteren), majd egy következő kör során – technikás jégszakaszok, meredekebb dőlésszögű hólejtők és egy izgalmas harántolást követően – elérték a csúcs felé vezető gerincet, és az itt (kb. 6250 méteren) kialakított második táborukban éjszakáztak.

A hegymászók 20-án – gond nélkül – elérték egyes táborukat, majd 21-én (a korábban bent hagyott minimális fix kötél és korábbi nyomaik segítségével) elérték a kettes tábort, és felderítettek a tábor után egy kötélhosszt. 22-én mászták át az út technikai kulcsát jelentő nagyjából 80-100 méter magas sziklafalat, majd még aznap elindultak, hogy felderítsék a csúcsra vezető hógerincet. Sajnos a gerinc – bár technikailag nem a legnehezebb akadályt jelentette – szerkezete miatt biztosíthatatlannak bizonyult. (A gerinc teteje „vektés”, azaz koronás volt, a hópárkányokon nem lehetett haladni. A gerinc éle alatt két-három méterrel, ahol a hegymászók mozogtak, a laza hófelszín alatt, mélyen, fagyott réteg bújt meg. A 45-50°-os laza hó nem biztosított elegendő támpontot a biztonságos haladáshoz, és az egyik mászó kicsúszása nagy valószínűséggel mindkettőjükre végzetes lett volna.)

A hegymászók 22-én éjjel a sziklafal felett (nagyjából 6400 méteren) éjszakáztak – ez lett a hármas táboruk – majd úgy döntöttek, hogy másnap, korán, amikor a hó hidegebb, tesznek még egy próbát a gerinccel. Haladásuk, 200-250 méter után sajnos továbbra is lassú, mozgásuk biztosíthatatlan volt, így a visszafordulás mellett döntöttek. A sziklafalon bent hagyott kötelük segítségével ereszkedtek le, majd módszeresen minden felszerelésüket (minimális bent hagyott kötél és néhány rögzítési pont kivételével) és szemetüket leszállították a hegyről. Az alaptábort 23-án, a délutáni órákban érték el.

„Bár a BWT Hindukus Expedíció nem érte el az Istor-O-Nal csúcsát, egy minimalista stílusban végrehajtott szép expedíció áll mögöttünk, mely során egy elhagyatott vidéken izgalmas technikai problémákat oldhattunk meg, miközben mindvégig odafigyeltünk a hegyre, egymásra és az általunk megszabott biztosítási elvekre. Tudtuk, hogy egy ilyen hegyen párosunk esélyei bizonytalanok és – bár szomorú szívvel vesszük tudomásul, hogy a csúcsot nem értük el – az általunk végrehajtott mászóeredményekre és munkára büszkék vagyunk. Hálásak vagyunk szeretteinknek, partnereinknek és egymásnak a közös kalandért” – fogalmazott Bence és Dávid.