Elek Gábor élete végéig fradista marad – INTERJÚ

– Nehéz örökséget vett át édesapjától. Mennyiben segítette, mennyiben gátolta pályáján a családi hagyomány?

– Mint általában a játékosok gyerekeit: játékosként azt éreztem, nehezebb így, mindig hozzá mérnek, edzőként viszont könnyebb volt. A pályán nőttem fel, tudat alatt sok minden jött édesapámtól, leginkább emberileg, ami automatikusan beleépült a mindennapjaimba. Ám az idők során rengeteg változás történt a kézilabdában is, megjelent például a videó, és ez is átírta szakmát.

– Még hat év kellett volna a Fradi élén, és akkor beéri a legendás apát.

– Nem, ezt már nem vállaltam. Egyébként, ha azt nézem, az én terhelésem nagyobb volt, mint az övé, hiszen megnőtt a mérkőzésszám. Idén csak idáig negyvenkilenc tétmeccsünk volt, huszonhat bajnoki, három Magyar Kupa-, valamint húsz BL-találkozó.

Elek Gábor szövetségi kapitány a világméretű koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpia női kézilabda-bajnokságának negyeddöntőjében játszott Magyarország–Norvégia-mérkőzésen

Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Azért egy eredményben meghaladta édesapját: húszezer néző még soha nem volt itthon női kézilabdameccsen.

– Sőt, a világon sem. Eddig a nézőcsúcsot a 2013-as belgrádi, szerb–brazil vébédöntő jelentette.

– Melyik éve a legemlékezetesebb?

– A mostani mindenképpen, no meg az elsők. Például a 2008–2009-es ezüstérem egy nagyon fiatal Fradival. És hát a kupagyőzelmek, no meg 2015, az első bajnoki cím, az felejthetetlen.

– Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Mindre.

– Mégis?

– A mostani BL-döntő. Ez nagy-nagy vágy volt, mármint a négy közé jutás, különösen így, hogy előtte hatgólos vereséget szenvedtünk itthon a Metztől. Utána el sem láttunk a döntőig.

– A BL négyes döntőbe jutás napján vált hivatalossá, hogy távozik a posztjáról. Lelkileg mennyire viselték meg az elmúlt egy hónap izgalmai?

– Gondolhatja.

– Fényesedik már a BL-döntő ezüstje?

- Igen. Egyre inkább. Ez egy nagyon szerencsés érem. Megnyert ezüst, és nem egy elvesztett arany.

– Mi döntött a BL-ben a végső győztes Vipers Kristiansand mellett?

– A nagyobb tudás, a BL-rutin és hát az erősebb bajnokságuk is.

– Mi az, amit szívesen elhagyott volna a pályája során?

– Van sok minden. Sok-sok minden. Például a 2014-es BL-selejtező, amikor negyven másodperccel a vége előtt agyonvertük a Lipcsét, s mégis kikaptunk. Vagy a 2018-as bajnokságot, amelyet rosszabb gólkülönbséggel összességében egy góllal veszítettük el, és így nyerte meg az ETO.

– Válogatottozott is. Gondolom, megtiszteltetésként élte meg.

– Kétszer is társkapitány lehettem, először Ambros Martinnal, utóbb meg Gabival, Danyi Gáborral. Másodszor egy ideig egyedül dolgoztam. Jó barátok voltunk, vagyunk, maradtunk, csak a pályán voltunk ellenfelek a győriekkel.

– Ha mindenkivel jóban volt, akkor nem volt nehéz megtalálnia a közös hangot, mondjuk, a legnagyobb sztárral, Görbicz Anitával sem.

– Á, Anita nemcsak zseni, csodás ember is. Korábban tíz mondatot sem beszéltünk egymással, de hamar megértettük egymást.

– Most tudja már, hogyan tovább?

– Lassan körvonalazódik valami. Dolgozom tovább, mert tétlenkedni nem szeretek.

– Láttam egy interjúját, amelyben azt mondta, nem akar az élvonalban edzősködni. Mi a baja az NB I-gyel?

– Alapvetően semmi, csak most egy ideig nem hiányzik a feszültség, a nagy tét.

– Kapott már ajánlatot?

– Igen, mint mondtam, hamarosan el is árulom. Most legfeljebb annyit mondhatok, hogy magyar középcsapatot nem vállalnék el. Egyszerűen azért nem, mert jobban szeretek építkezni, mint felújítani.

– Sokan mondják, hogy Elek Gábor lesz még Fradi-edző. De mit mond Elek Gábor?

– Azt, hogy talán. Nem zárom ki.

– Haragszik valakire, vagy inkább hálás a csapatnak?

– Hála, hála és hála a Fradinak, hiszen mindent a klubnak köszönhetek. Természetesen a magánéletemben is.

– Milyen most a távozás?

– Irtó nehéz, de korrekt válás a miénk. Én életem végégig fradista maradok.

– És el tudja képzelni az életét kézilabda nélkül?

– Nem és nem is akarom. Viszont azt is tudom, hogy most muszáj egy kicsit visszavennem. De dolgozni fogok valamit a jövőben is.

– A BL-döntő után a Vipers sikeredzője, Ole Gustav Gjekstad arról beszélt, reméli, hamarosan újra találkoznak a kézilabdapályán.

– Én is remélem. Nagyon megtisztelő, hogy a külföldi kollégák így beszélnek rólam, Gjekstad és az esbjergi edző, Jesper Jensen egyformán nagyon kedves volt.

– Mit gondol, egyszer ül még a fradiéhoz hasonló, úgymond, masszív kispadon?

– Nem tudom, és azt sem, hogy akarom-e egyáltalán. Bár valahol remélem.