Kései Honvéd-sirató

– Gondolom, ön is számolgatott, hiszen köztudottan imádja a Honvédot.

– Számolgattam, igen, csak az a baj, hogy már három éve számolgatunk.

– Megrendítette a kiesés? Egyik közös ismerősünk azt mondta, hogy meg is könnyezte a történteket.

– Felnőttem már! A történtek viszont nagyon elkeserítenek.

– A Honvéd-tábor, a mindent eldöntő, Puskás Akadémia elleni meccsen egy meg nem adott tizenegyes miatt háborog, mondván, a bíró még ki sem ment megnézni a VAR felvételét. Ön hogy látta az esetet?

– Még kérdi! Úgy, hogy a bírók továbbra sem egyformán ítélik meg a tizenhatoson belüli kezezést.

– Ön dolgozott a klubnál Pisont Istvánnal, s még kupát is nyertek. Onnan „küzdötte le magát” a csapat.

– Igen. Azok szép idők voltak. Élveztem a munkánk valamennyi fázisát.

– Most miben látja a nagy romlás okát?

– Meglehet, a játékospolitikában van a hiba, a rossz döntések sorozatában, az elhibázott átigazolásokban. Ez egy folyamat keserves vége, még akkor is, ha kicsin múlott minden – hogy egy volt kollégámat idézzem.

– Közben működik a klub futballakadémiája, és itt is, ott is honvédos nevelésű játékosok bukkannak fel. Nem kellene inkább megtartani őket?

– Mindenképpen kell a játéklehetőség, csak nem szabad a tehetségeket szem elől téveszteni, és nekik is érezniük kell, hogy figyelnek rájuk. Sok tehetséges, képzett fiatalunk van, és az nem baj, ha páran az NB II-ben megmérettetnek. Olyanok is vannak, akik már NB I-ben bizonyítanak!

– A jelenleg a Los Angeles melletti Malibuban élő korábbi tulajdonos, George F. Hemingway is megszólalt Honvéd-ügyben, és egyebek mellett ő is bírálta a saját nevelésű játékosok mellőzését.

– Érdekes, hogy ő onnan is észrevette ezt. Egyébként a nagyobb baj az, hogy a külföldiek nagy része nem volt jobb a mi tehetségeinknél.

– Ugyanakkor azt is mondta Hemingway, hogy soha ennyi pénz nem volt a kasszában, ám úgy látja, rosszul költik el.

– Van benne valami. Ő jogosan bírál, kevés pénzből sikeres főnök volt.

– Ön hogyan látja, mennyire masszív ez a játékoskeret?

– Láthatja, ennyire. Nagy volt itt a zűrzavar, a jövés-menés az utóbbi egy-két évben, úgyhogy nem hibáztatom a játékosokat!

– De hát mégiscsak ők játszottak.

– Ez igaz, senkit nem lehet felmenteni, de mindenkinek más és más a feladatköre, más és más a felelőssége is.

– Mintha hiányozna néhány játékos lelke. Nem lehetett érezni, legfeljebb az utolsó meccs egyes szakaszaiban, hogy készek meghalni a klubért.

– Ebben is van valami, de hát mindenkinek más fokon van a motiváltsága. Részben azért vezetői feladat a motiváció.

– Ha most visszatérne Kispestre, az adminisztratív teendőkön túl, mi lenne az első dolga?

– Labdarúgóedző vagyok, esetleg szakmai igazgató, sportigazgató vagy szakmai tanácsadó, s vennék egy mély levegőt, és szurkolnék, hogy minden fontos pozícióban lévő ember értsen a dolgához, és alázattal végezze a munkáját.

– A csapat 2003-as kiesésekor még a megszűnés veszélye is fenyegette a klubot. Remélhetőleg most nincs ilyesmiről szó.

– Én is nagyon remélem, hogy ez a csodálatos stadion és a klub is jó kezekbe került.

– Néhány volt játékos és öreg szurkoló, amellett, hogy a kiesésen kesereg, azt mondja: itt az alkalom a teljes megújulásra. Külföldi játékos a másodosztályban nem igazolható, tessék betenni a saját nevelésű gyerekeket! Tessék hosszú távra tervezni!

– Nem tudom, milyen árat fizetünk majd a megújulásért, mindenképpen jöhetnek az akadémisták, nekik viszont időt kell adni! A hosszú távú tervezés pedig azért nehézkes kicsit, mert a futballban állandó az eredménykényszer.

– Mit gondol, mikor látnak legközelebb NB I-es meccset a Kispesten a szurkolók?

– Itt is csak reményeim vannak, azok meg azt mondják, hogy három éven belül. A háromban persze az egy is benne van. Minden attól függ, hogy vezetik majd a klubot, mennyire értenek hozzá, és mi a tervük csapattal. A Honvéd minden áldozatot megérdemel.