Sport
Fókuszban az „1000 egyes”, cél az olimpiai kvalifikáció - INTERJÚ Adolf Balázzsal és Pétervári Pállal
„Most úgy érzem, hogy az egyesben nagyobb lehetőség van kvótaszerzésre”
– Hogy sikerült a mai edzés?
Adolf Balázs: Jól sikerült, most újra Szentendrén edzek, előtte volt két hetem Szolnokon. Korábban pedig Afrikában voltunk melegvízi edzőtáborban. Most kerültem vissza Szentendrére, már hiányzott az itteni edzés és a „közeg”. Kicsit új lendületet adott tehát az, hogy újra itt edzek.
– A magyar kajak-kenu válogatott egy része Dél-Afrikában, hagyományosan Rodeplaat Damon szokott felkészülni a világversenyekre. Milyen volt Balázzsal az idei dél-afrikai edzőtábor?
Pétervári Pál: Jól sikerült az is. Voltunk már korábban is, amikor előjöttek betegségek, tehát nem ment annyira gördülékenyen minden, mint most. Egy kicsit azért ódzkodtunk a hosszú utazástól, mert a repülőúton könnyen elkaphatók apróbb betegségek, például az influenza, de maszkba utaztunk, így nem volt gond emiatt. Idén minden stimmelt, az időjárás is kedvezőnek mutatkozott, egyenletes volt a hőmérséklet és jó a víz, az edzőpartnerekről nem is beszélve. Mindent összevetve tehát sikeresnek tekinthető a szóban forgó három hét.
– Utazott Dél-Afrikába a hajó is?
Adolf Balázs: Nem. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség, ha jól emlékszem, már vagy tíz éve kitalálta, hogy létre kellene hozni kint egy edzőtábor komplexumot, mert nagyon ideálisak az ottani körülmények, ráadásul az időzóna is megegyezik az ittenivel. Akkor kivittek egy konténert, amelyben az ottani hajókat és gumi motorcsónakokat, motorokat tárolni lehet és gyakorlatilag berendeztek egy tökéletes helyszínt is. Így az ottani hajókkal lehet kint evezni.
– Miben különböznek a vizek egymástól? Például a Szentendrei-Duna-ág vize a szolnokitól vagy a dél-afrikaitól?
Adolf Balázs: Általában, ha edzőtáborról beszélünk, akkor síkvízi edzőtáborok vannak, állóvíz, azon lehet pályákat menni. Dél-Afrikában is egy tavon evezünk. Ez hasznos és jó, de egy idő után azért tud egyhangú is lenni az, hogy folyamatosan pályákat kell menni. Amihez gyakorlatilag folyamatosan egy helyben kell lenni, mert ezek a vízfelületek általában nem hosszúak, így körözni lehet rajtuk, nem megyünk hosszú távokat. Ehhez képest mondjuk itt Szentendrén bármeddig lehet menni fölfelé és igazából egy körből meg tudom csinálni az edzést, ami mindenképpen változatosabb. Ennek a hátránya nyilván az, hogy itt vannak limányok és ki lehet fogni olyan napokat, amikor tényleg eléggé mozog a víz és olyankor kicsit nehezebb jól evezni. Én viszont most valahogy úgy vagyok vele, hogy ha itt jól tudok mozogni, ha visszamegyek a stabil vízfelületre, akkor az csak az előnyömre fog válni.
- Mit vár az edző?
Pétervári Pál: Körülbelül tízéves kora óta dolgozom Balázzsal, tehát gyerekkora óta ismerem, gondolom ő is jól ismeri az én dolgaimat. Általában egyeztetjük, megbeszéljük, hogy mit, hogyan csináljon. Igazából keresgélni kell, hogy ez mi legyen. Mind a kettőnknek az is a feladata, hogy a legjobb körülményeket megtaláljuk, ami egy komoly kihívás. Vannak előnyei és hátrányai a dunai és a síkvízi evezésnek is. A dunai tényleg nem annyira monoton, a síkvíz más, de sok függ az edzőpartnerektől is. A lényeg, hogy minden minél jobban összejöjjön. Itt, a Szentendrei Kajak-Kenu Sportegyesületnél hosszú évekig áldatlan körülmények, – WC és zuhany – problémák voltak, és télen is nagyon mostoha körülmények. Idén először volt olyan téli felkészülési időszak, hogy kulturált körülmények vannak, a konditermünk is jó. Ez is biztosan sokat számít azért a felkészülésben. Az itt kenuzó Pluzsik Mihály tavaly az ECA Maraton Európa-bajnokságon aranyat szerzett az ICF Maraton Világbajnokságon is dobogós helyezést ért el.
- Hogyan éli meg a tizenhárom éves együttműködést a versenyző?
Adolf Balázs: Nyilvánvalóan sokkal több előnye van, mint esetleg hátránya lenne, utóbbiról igazából nem is tudnék beszélni. Pali bá’ tanított meg kenuzni és egy olyan technikát sajátítottam el, ami nekem mindenképpen bevált és jól megy. Szerintem fontos az, hogy hiába mond valamilyen technikai elemet az edző, ha a versenyző azt nem tudja megcsinálni, akkor úgy nehéz fejlődni. Így, hogy már azért elég régóta dolgozunk együtt, tényleg elég egy félmondatot mondani Pali bá’-nak mondjuk a mozgásommal kapcsolatban. Például annyit, hogy hosszabban, vagy az ívekre figyeljek és én már rögtön megértem, hogy mit kell másképp csinálni. Egy másik edzőnél ez nem működne így, ahogy Pali bá’-nál is mondjuk egy idegen versenyző ezt nem tudná így megérteni teljesen.
- Balázs nem mindig volt olyan jó 1000 méteren, mint most, korábban inkább a maraton volt a „lételeme”. Nem nyomasztók az olimpiai távval együtt megjelenő elvárások?
Pétervári Pál: Balázsnak is nyilván megvannak magával szemben az elvárásai, hogy milyen célt tűz ki maga elé. Én mondjuk a reális elvárások híve vagyok, olyat nem várok el, ami irreális. Az elvárásokat is próbálom azért óvatosan megfogalmazni, hogy ne legyen ez teher Balázs számára, jobban mondva az elvárások az ő szintjéhez legyenek igazítva. Sem e fölé, de nyilván ez alá sem megy az ember. Azt azért mindenki tudja, hogy mi az, ami megfelelő vagy jó és milyen az, amikor ehhez képest különböző okok – például betegség – miatt alulteljesít.
- Az idei cél az olimpiai kvalifikáció, de összességében mire lehet számítani ebben az évben?
Adolf Balázs: A 2023-as olimpiai kvalifikációs lehetőséget jelentő világbajnokságot a németországi Duisburgban rendezik augusztus közepén. Ahhoz, hogy oda kijussak, elsősorban nyilván le kell válogatóznom itthon, egyértelműen nyernem kell. Az első hazai válogató május 5-7-én lesz Szegeden. Az ottani első két helyezett indulhat majd az egy héttel későbbi világkupán, ahonnét csak az első juthat ki a kvótaszerző versenyre. A fő cél most az 1000 egyes. A párost idén hanyagoljuk is Fejes Danival, mert a kvótaszerző érdekek miatt nem is indulhatok két számot, párost meg egyest. Most úgy érzem, hogy az egyesben nagyobb lehetőség van kvótaszerzésre, ezért az 1000 egyes a prioritás. Most ki is mondtam, igazából kvótát kéne szerezni, ami nem könnyű feladat, mert azt hiszem az első 5 vagy 6 nemzet szerez kvótát most 1000 egyesben. Ehhez képest fel tudnék sorolni 10-12 nemzetet, ahol egy ütőképes, magas szintű versenyző van. Igazából tényleg elég sűrű a mezőny, de azért a realitásokban mindenképp benne van benne lenni az első 6 helyezett között, ami kvótát jelentene.
- A legendás Sebastian Brendel ott lesz még Duisburgban?
Adolf Balázs: Most már 1000 egyesen nem indul, de 5000 méteren biztos ott lesz, meg párosban is, ha jól tudom. Az 1000 egyest már egy fiatalabb német srác viszi.
- Ő gondolom, nem annyira jó…
Adolf Balázs: De, ő is! Ő a tavalyelőtti világbajnok, aki a múlt évet kihagyta covid miatt. Ő Conrad Scheibner, aki már Brendel szintjén van, legalábbis nagyon hasonló.
- Rajta kívül ki számít még nagy ellenfélnek?
Adolf Balázs: Mondom, van egy tucat nemzet, amelyben van jó versenyző. Brazil, német, román, moldáv, spanyol, olasz, francia, kubai, cseh, lengyel, ukrán és kínai. Ez már tizenkét fő, miközben a döntőbe csak kilencen kerülnek be, és akkor magamat még nem is említettem. Tényleg, igazából most nagyon „besűrűsödött” ez a mezőny, de végül is ezt úgyis fel lehet fogni, hogy senki sem feltűnően jobb a másiknál.
- Evezzünk vissza Fejes Danihoz, róla azt beszélték, hogy Pakson edz, de ha jól értettem, nem örök szakításról van szó…
Adolf Balázs: Nem. Megbeszéltük ezt. Igazából mindketten kipróbáltuk egy paksi sráccal a párost, de én már előzetesen is mondtam, hogy azt a párost akkor fogom erőltetni, ha úgy érzem, jobb lehet, mint az egyes. Nem volt rossz az a páros, de szerintem sok idő kellett volna ahhoz, hogy ütőképes legyen, idő pedig most nincs. Az egyes pedig már úgymond bejáratott dolog, emiatt úgy voltam vele, hogy akkor maradjon az egyes.
- Mostanság van-e olyan életkor, vagy időszak, tól-ig gondolom, amikor egy kenus a csúcson van?
Adolf Balázs: Azért vannak olyan kiugró teljesítmények, amikor valaki már mondjuk 19 évesen oda kerül, de a jellemző azért a 24–30 év közötti korosztály. Nekem Párizs már alakulóban lesz, de Los Angeles lesz az, ami…
- Amikor nincs kegyelem.
Adolf Balázs: Maradjunk annyiban, hogy szerintem már Párizs sem lesz rossz, addigra 24–25 éves leszek.
- Mi a helyzet az oroszokkal?
Adolf Balázs: Fel tudok sorolni egy jó orosz és egy jó fehérorosz versenyzőt is. Úgy tudjuk, idén még nem lesznek kvótaszerzőn, jövőre azonban tudnak pótkvalifikációt szerezni, ha addigra változik a helyzet. (Az interjú készítése után derült ki, hogy a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség – követve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ajánlását – úgy rendelkezett, hogy megszünteti a tavaly februárban, az ukrajnai háború kirobbanása után hozott szankciókat, és az orosz, valamint a fehérorosz versenyzők egyénileg, semleges színekben indulhatnak nemzetközi viadalokon – a szerző.)
