Elhunyt Zsinka András

A 32-szeres magyar bajnok Zsinka Andrásra egy néhány éve, a Magyar Hírlapnak adott interjúval emlékezünk.
– Hogyan sikerült kiemelkedő eredménnyel csúcsot futnia 800 méteren az első fedett pályás magyar bajnokságon?
– Az Olimpiai Csarnokban a kanyarokat dobogón kellett futni, ezért arra törekedtem, hogy a belső pályán vezessek. Jó formában voltam, nagy iramot diktáltam, s a világ akkori legjobb eredményével, 1:48,00 perccel győztem. Mindezek után esélyesként utaztam a göteborgi Európa-bajnokságra.
– Miért nem sikerült nyernie az Európa-bajnokságon?
– Máig is bosszant, ami a 800 méteres döntőben történt. A rajt után a mezőnyben futottam, majd ötszáz méternél az élre akartam állni, de a francia Meyer visszahúzott. Kizökkentem a ritmusból, a hajrában sikerült ugyan feljönnöm a második helyre, a jugoszláv Susanj mögé, de az aranyat nem én nyertem. A csapatvezetők újrafutást akartak kiharcolni, de ezt nem fogadták el. Meyert akadályoztatás miatt kizárták, de ez engem nem kárpótolt.
– Miért igazolt 1968-ban a Honvédból a Dózsába?
– A katonaság után Kincses Zoltán, a Dózsa legendás szakosztályvezetője mindent megtett, hogy Újpestre igazoljak. Még apám közbenjárását is kérték, aki Bicskén volt rendőr. Edzőmmel, Kertész Tiborral együtt tanultuk meg a középtávfutást, s végül sikerült az európai élmezőnybe bekerülni.
– A világ élmezőnye már akkor is elérhetetlen volt?
– Hetvennyolcban hazalátogatott Görögországból a világhírű edző, Iglói Mihály. A bajnokságon magához hívott, s azt mondta, hogy sok mindent tud rólam. Ha vállalom, akkor miattam hazaköltözik, mert irányításával két év múlva olimpiai bajnok lehetek ötezer méteren. Nem éltem ezzel a lehetőséggel, mert már harmincegy éves voltam, jó állásom volt, s készültem a civil életre.
– Minden dózsás sportolóból rendőr lett?
– Nem, de a szakosztály vezetése segített munkahelyet találni. Én például 1972-ben először tűzoltó lettem. A főiskola elvégzése után a rendőriskolán testnevelőként önvédelmet tanítottam. Huszonkilenc éve kerültem a Belügyminisztériumba, ahol 1990-től különböző vezetői beosztásokat láttam el. Tavaly neveztek ki személyügyi helyettes államtitkárnak.
– Közben megszakadt a kapcsolata az atlétikával?
– Nem, sőt Schulek Ágoston felkérésére 2008-ban a szövetség elnökségének is a tagja lettem. A munkahelyi elfoglaltság miatt azonban az újabb választáson már nem indultam.
– Ha a hetvenes években azt írtam, beteg a magyar középtávfutás, akkor most mit kellene írnom, most milyen állapotban van?
– Kívülállóként nem akarok okoskodni, de mennyiség nélkül atlétikában sincs minőség. A mi időnkben harmincezer igazolt atléta volt, most a tizede sincs. Ilyen szűk körből lehetetlen jó futókat kinevelni.
– Pedig az állam kiemelten támogatja az atlétikát is.
– Igen, és bízom abban, hogy ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye. Talán az iskolai sporton keresztül sikerül tehetségeket felfedezni, s a műhelyek támogatásával eredményes futókat nevelni.