Egy év szünet után majdnem döntő – INTERJÚ

– Mikor versenyzett utoljára?

– Egy éve voltam utoljára tétversenyen. Sokáig szenvedtem az egy centiméteres csigolyacsúszásommal, de most már tudom terhelni óvatosan, azonban még mindig nem tünetmentes.

– Milyen volt a bakui világkupa?

– Mivel nem tudtam versenyezni, így kiestem ebből a rutinból, amit muszáj volt visszaszereznem az Európa-bajnokság előtt. Úgy nem lehet kimenni egy Európa-bajnokságra, hogy előtte nem versenyzik egy sportoló. Fontos, hogy megmaradjon a magabiztosság egy sikeres gyakorlat után, és ezt csak versenyekkel tudja megszerezni a tornász. Azért mentünk ki, hogy újra rutint szerezzek.

– Hogy élte meg, hogy pontegyenlőséggel nem jutott döntőbe, míg az egyiptomi tornász versenyezhetett?

– Mivel hosszú idő után versenyezhettem, így nem gondoltam se döntőre, se éremre, csak arra, hogy meg tudjam csinálni a gyakorlatomat. Ráadásul így is majdnem sikerült a döntő egy erős mezőnyben, ahol hárman is voltak olyanok, akik ott voltak a tokiói olimpia döntőjében, tehát visszanyertem egy kis magabiztosságot. Mivel én erősebb gyakorlatot csináltam, így a kiviteli pont dönt pontegyezésnél. A pályafutásom alatt sokszor volt, hogy én kerültem így döntőbe, de most nem nekem volt szerencsém, ilyen a torna.

– Hogy nézett ki a napja? Számított arra, hogy mégis döntőbe jut?

– Első számú tartalékként ott kell lennem végig, a döntősökkel készülni kell, hiszen ha valaki lemondja a szereplést vagy megsérül, akkor rögtön én lépek a helyébe. Általában ritka egy szerdöntőnél, de így is készen álltam.

– Mi vár önre ezután?

– Most csak az Európa-bajnokságra koncentrálok. Addig még van három hét, ami elég lesz ahhoz, hogy pontosabb gyakorlatot tudjak majd bemutatni. Formát tekintve jól állok, próbálom minél jobban terhelni magamat, amennyire a hátam engedi. Sokszor figyelmeztetnek, hogy sok lesz, olyankor kicsit visszaveszek, de mindent megteszek, hogy az apróbb részletekre odafigyeljek a felkészülés utolsó szakaszában. Ha túl leszünk az Európa-bajnokságon, akkor tervezhetünk tovább. Egyelőre a legfontosabb, hogy ismét bekerüljek a legjobbak közé.