Hetvenéves a magyar, aki felfedezte Cristiano Ronaldót

Dicsőszentmártonban nőtt fel és kezdett játszani, majd két évvel édesapja elvesztése után, tizenhét évesen tulajdonképpeni szülővárosa, Marosvásárhely első számú csapatához, az ASA-hoz igazolt. Fontos lépés volt: mindmáig ő a klubtörténet első számú játékosa, a régi, kis stadionban még falfestmény is őrzi ottléte emlékét. Vele élte meg a klub története legszebb időszakát, a piros-kékek 1971 tavaszán még a második osztályt nyerték meg, 1975-ben ellenben, a bukaresti Dinamo mögött, második lett a gárda a Divizia A-ban. Sőt megvetette a lábát a legjobb román csapatok között, három egymást követő évben is az UEFA-kupában szerepelt.

Bölöni 1984-ig játszott a csapatban, közben elvégezte a fogorvosi kart is a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A nyolcszoros túljelentkezés ellenére is be tudott kerülni! Addigra már játszott a román válogatottban is, 1975. június 4-én, a dánok elleni olimpiai selejtezőn debütált. Később, a FIFA iránymutatásai alapján a Román Labdarúgó-szövetség elvette a korábban hivatalosnak számolt, de valójában nem A válogatottak ellen játszott meccseket a listáról, Bölöni ezért hivatalosan 102 szerepléssel zárta a pályafutását, elveszített hat szereplést. Köztük az egyik különösen érdekes: 1980 januárjában, a kolumbiai Bogotában hivatalosan a magyar ligaválogatott, valójában egy néhány kölcsönjátékossal megerősített Ferencváros–Tatabánya-vegyes ellen játszott 2–2-es döntetlent.

Válogatottbeli pályafutása legfontosabb gólját 1983 áprilisában, a bukaresti Eb-selejtezőn a világbajnok olaszoknak lőtte (egyébként a kapuba talált az első mérkőzésen, Nápolyban is), nagy része volt abban, hogy a román csapat, a svédeket, a csehszlovákokat, a Squadra Azzurrát és a ciprusiakat megelőzve, csoportgyőztesként kijutott a nyolccsapatos franciaországi Európa-bajnokságra. Ott is szerzett gólt, mégpedig a spanyolok ellen, Saint-Étienne-ben.

Az Eb-re még az ASA játékosaként utazott, 1984 nyarán ellenben, több mint 400 román élvonalbeli mérkőzéssel és két Év játékosa címmel (1977, 1983) a háta mögött, a bukaresti Steaua kötelékébe került. Túl a harmincon is megújult, az akkor már „csak” középcsapatnak számító, sőt a nyolcvanas évek első felében leginkább a kiesés elkerüléséért harcoló marosvásárhelyi alakulatból a nagy terveket szövő, európai léptékkel is számottevő fővárosi katonacsapathoz került.

A Steauával mind a három ott töltött idényében megnyerte a román bajnokságot, az elsőben és az utolsóban a Román Kupát is. A középsőben „be kellett érniük” a Bajnokcsapatok Európa-kupája megnyerésével. A Duckadam – Iovan, Bumbescu, Belodedici, Bărbulescu – Majearu, Bălan (Iordănescu) , Bölöni – Lăcătuş, Piţurcă (Radu), Balint összeállítású gárda, Barcelona elleni szenzációs tizenegyespárbajban, elsősorban a kapus, Helmuth Duckadam főszereplésével, megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Talán kevesen emlékeznek már rá: e sorozat második fordulójában a Steaua a Bp. Honvédot búcsúztatta el, a kispesti 1–0-s vereség után 4–1-re nyerve Bukarestben.

Akkoriban Európa a Steaua csodájára járt, a csapat pedig folytatta a menetelést, Monacóban, Gheorghe Hagival kiegészülve, megnyerte az UEFA Szuperkupáját az esélyesebbnek tartott Dinamo Kijev ellen, s éppen csak kikapott a Világkupa döntőjében Tokióban, a River Plate-től. Bölöni László 1987-ben engedélyt kapott a külföldi szerződésre, előbb a belga (brüsszeli) Racing Jet, majd a francia Créteil és Orleans játékosa volt, egészen 39 éves koráig.

Az elmúlt bő harminc évben edzősködött, nincs még egy olyan magyar edző, aki ebben az időszakban ilyen sikeresen működött volna a nemzetközi futballéletben. Dolgozott a Nancy Lorraine-nél, irányította a román válogatottat, a lisszaboni Sportingot – ő állította be először, a cselei által lenyűgözve, Cristiano Ronaldót az első csapatba –, az AS Monacót, az al-Dzsazirát, a Standard Liège-t, az al-Vahdát, a Lenst, a szaloniki PAOK-ot, az al-Hort, az al-Ittihadot, a Gentet, a Panathinaikoszt és a Metzet. CR7 mellett olyan futballisták játszottak a keze alatt, mint Petr Čech, Raphaël Varane vagy Ricardo Quaresma. Még nagyjából bő másfél év kellene ahhoz, hogy edzőként eljusson az ezredik bajnoki mérkőzéséig… Legnagyobb sikereit a Sportinggal (bajnok és kupagyőztes), a Standard-ral (bajnok) és az al-Dzsazirával (az Öbölországok Bajnokainak Kupája) érte el.

Mindig nagyon büszke volt magyarságára, magyar nemzetiségére. A 2004. decemberi, a határon túli magyarok egyszerűsített honosításáról szóló népszavazás nagyon megérintette. Később azt pletykálták, csalódása szerepet játszott abban, hogy nem vállalt szerepet a magyar labdarúgásban. Ezt egy 2011-es, az Origónak adott interjúban cáfolta, de úgy fogalmazott: „Zavart az eredmény, az természetes, és megszégyenítő a magyarországi magyarokra, de azóta változott a helyzet, szerencsére.”

Érdemes idézni angol nyelvű Wikipedia-oldalának e témára vonatkozó megállapításait: „Arra a kérdésre, hogy miért szereti jobban, ha magyarnak nevezik, mint románnak, Bölöni azt mondta: »Ez nem preferencia kérdése, én magyar vagyok, pont.« Azt is hozzátette: »Ez nem akadályozott meg abban, hogy Romániában éljek, ahol játszottam, beleértve a válogatottat is. Ha a magyar kisebbséghez tartozom is, gólt szereztem Magyarország ellen, a román csapatot arra készítettem fel, hogy legyőzze Magyarországot a világbajnoki selejtezőn. De magyar nevelést és kultúrát kaptam. Köszönhetően a szüleimnek.« 2019-ben, miután a román válogatottnak a Spanyolország és Málta elleni meccsein magyarellenes kántálások hallatszottak a lelátóról, ismét kijelentette : »Magyar vagyok«, majd megkérdezte: »Mi a hibánk?« Egyszerre undorodott és csalódott volt az elkövetők tettei miatt.”