Elhunyt a legendás mester, akit „minden edzők edzőjének” becéztek

A mai Bosznia-Hercegovina területén, Travnikban született 1935. február 10-én. Horvátország újbóli függetlensége után gyakran hangoztatta, hogy a második világháborúban két nagybátyját is elveszítette, akik a horvátokért harcoltak.

Mindössze huszonhat éves koráig játszott, a Dinamo Zagreb (1954–1955), a Lokomotiva Zagreb (1955–1957), az FK Sarajevo (1957–1958), az NK Rijeka (1958–1963) játékosa volt, majd – miután a titói Jugoszláviában enyhítettek az ezzel kapcsolatos szigoron, elzárkózáson – a svájci FC Sionban és FC Moutier-ben is futballozott. Védekező középpályást játszott, egyszer még a jugoszláv válogatott kerettagságáig is eljutott, de alkalmasint nem játékos-pályafutása előtt tiszteleg most a futballvilág.

Korai visszavonulása ellenére Svájcban maradt, ottani csapatoknál (Vevey, Sion, Lausanne) dolgozott. Nagyra becsülték, 1976-ban, 41 évesen, két mérkőzésen a svájci válogatottat is dirigálhatta. 1979-től már otthon, a hajdani Jugoszláviában is tevékenykedett edzőként, az NK Rijeka, a Dinamo Zagreb, a koszovói Pristina csapatát is irányította. Közben azért a svájci Grasshoppers és a francia Nantes kispadján is ült. Görögországban érte Jugoszlávia szétesésének híre, a PAOK-nál dolgozott 1991–1992-ben.

Fontosnak tartotta, hogy segítse az „új” horvát futballt, 1992 és 1994 között a Dinamóból lett Croatia élén állt, majd 1994 és 2000 között ő volt a szövetségi kapitány. Nagy feltűnést keltett világszerte a válogatottal, amely negyeddöntőbe jutott az angliai Európa-bajnokságon, majd harmadik lett az 1998-as franciaországi Mondialon. Olyan futballisták köré épült a csapata, mint Zvonimir Boban, Aljosa Asanovic, Robert Jarni, Slaven Bilic, Alen Boksic, Robert Prosinecki, Dario Simic, Igor Stimac és Davor Suker.

Blazevic bekapcsolódott a politikába is. Nagy tisztelője volt Franjo Tudjman horvát elnöknek, akit barátjának mondhatott. Még a HDZ-be, Tudjman pártjába is belépett. Ugyanakkor nem értett egyet az utód, Ivo Sanader politikájával, emiatt nem sokkal Tudjman halála után ki is lépett a pártból. Később független jelöltként elindult a horvát elnökválasztáson, 2005-ben. Nagy csalódására még egy százalékot sem kapott. A bukást követően kilépett a politikából, de négy évvel később ismét megjelent a 2009-es zágrábi önkormányzati választáson, ahol a HDZ jelöltjeként bejutott a városi tanácsba. Akkoriban ő volt a zágrábi városi tanácsban a legidősebb, az utcák és terek elnevezésével foglalkozó testület tagja.

2000-ben elköszönt a szövetségi kapitányi poszttól, rövid időre elment Iránba pénzt keresni, de szerencsére nem váltotta be az ígéretét. Azt mondta ugyanis, hogy felköti magát a kapulécre, ha nem jutnak ki az írek ellen a világbajnokságra. Nem jutottak…

Hazatérte után az NK Osijek, a Dinamo Zagreb, a szlovén NK Mura, a varasdi Varteks, végül a Hajduk Split edzője volt. A dalmát klubnál töltött időszak rossz emlék maradt a számára, főleg a Debreceni VSC elleni (összesített) 0–8…

Hetvenévesen még rengeteg erőt érzett magában, újabb és újabb kalandokba vágott bele. A Neuchatel Xamax, az NK Zagreb, a bosnyák válogatott, majd 2009-től a Sanghaj Senhua, a kínai utánpótlás- és olimpiai válogatott, az iráni Mesz Kerman, újra az NK Zagreb, a bosnyák Sloboda Tuzla, végül pedig az NK Zadar edzője volt.

Igazi showmannek tartották a futball világában, akit nagyon érdekelt a mozi és a tévé. Horvátországban három mozifilmben és tíz tévéjátékban, tévéfilmben alakította saját magát.

Otthon úgy becézték: trener svih trenera. Minden edzők edzője. Vagyis a legjobb.