Nem a jelen, hanem a múlt avatja rangadóvá a mai derbit

A bajnoki tabellán a Ferencváros 41 ponttal áll az első helyen, az Újpest 19-cel a tizedik, tizenhét lejátszott mérkőzés után, az idény közepén. Az ilyesfajta különbség állandósult az elmúlt években, az előző idényben ugyan az ötödik helyre nyomultak előre a – legalábbis az őszükhöz képest – jó tavaszt megélő lilák, mégis 27 ponttal maradtak le a bajnoktól a záráskor. 2021 tavaszán 36, 2020-ban 33 pont volt a két csapat között a bajnokság befejezésekor.

A kezdetek kezdetén, 1905-től az FTC, az akkori írásmód szerint a Ferencz-városi Torna Club sorozatban tizenöt mérkőzésen is győzött e párharcban, erre mondják a ma újpesti szurkolói, hogy körülbelül akkor volt a két csapat anyagi lehetőségei és játékosállománya között akkora különbség, mint most.

Tény, hogy attól kezdve, ameddig a BTC, az első két magyar bajnokságot megnyerő belvárosi „tornászcsapat” csillaga leáldozott, s az FTC és az MTK uralta a bajnokságot, a lila-fehérek ritkán rúgtak labdába ezeken a derbiken. Az első világháború utolsó éveiben meggyengült a Fradi, az Újpest pedig megerősödött. Először 1917. június 24-én fordult elő, hogy az UTE, az Újpesti TE bajnoki mérkőzést nyert a zöld-fehérek ellen.  Különleges helyszínen, az Amerikai úti pályán, 4:1-re. A háborús időszak ellenére 1800 néző előtt vívott mérkőzésről azt írta a Magyarország című lap: „Amitől az FTC annyira félt, nem következett be. Példás rendben, minden zavaró incidens nélkül folyt le a rendkívül érdekes mérkőzés, melynél eredménye végleg eldöntötte a bajnokság harmadik helyének kérdését is. Az UTE nagy fölénnyel biztosan verte az FTC-t, melynek több tartalékkal felálló csapata nem tudta megakadályozni az újpesti legénység nagy gólarányú győzelmét.”

Az 1920-as évek elejére még tovább erősödött az UTE, az 1920–1921-es idényben fordult először elő, hogy mindkét bajnoki meccsét megnyerte a zöld-fehérek ellen. De ettől még az évtizedben a Fradi uralta a párharcot, 1921 nyarától az évtizedben a zöld-fehérek kilenc, a lilák két derbit tudtak megnyerni. 1929 nyarától már az Újpest történetének addigi legerősebb csapata próbálta felvenni a harcot a nagy riválissal, a profi korszak három óriási, a Ferencváros, az Újpest és a Hungária (MTK) nagyjából azonos játékerőt képviselt. 1932–1933-ban, a franzstadtiak híres százszázalékos bajnokságát követő idényben az Újpest veretlen maradt a két bajnokin, meg is nyerte a bajnokságot – de a Magyar Kupa döntőjében 11:1-re kikapott a Ferencvárostól, mindmáig az a legnagyobb különbségű eredmény tétmérkőzésen a két csapat között.

Ugyanakkor a harmincas évek második fele hozta az Újpest első dominanciáját, akkor fordult elő, hogy egy ötéves intervallumban több derbit nyerjen meg, mint ellenlábasa. Tíz bajnokiból haton újpesti siker született, ráadásul a Guttmann Béla által irányított Újpest nyerte a két csapat legnagyobb presztízsű egymás elleni „nemzetközi” csatáját, az 1939-es KK-döntőt.

Mondhatnánk, ettől kezdve az Újpest, majd UTE, majd Bp. Dózsa, majd Újpesti Dózsa faragott valamennyit a riválissal szembeni hátrányból. Ugyanakkor – bár különösen az második világháborút követő első három idényben – a lilák uralták a magyar bajnokságot, a Fradival kevésszer bírtak. Különleges, hogy a zöldek nagy idényében, az 1948–1949-ben született a szabályt erősítő kivétel. Bár ősszel a Megyeri úton nyertek a zöld-fehérek 5:3-ra, januárban, az újpesti országgyűlési képviselőről, Földes Lászlóról elnevezett serlegmérkőzésen a lilák 6:2-vel vágtak vissza. Sőt: júniusban, megint csak az Üllői úton, 5:0-ra nyert az Újpest.

Deák Ferenc, becenevén Bamba, a zöld-fehérek gólkirálya a mérkőzés előtt, a kor szokásainak megfelelően, szólt a nézőkhöz. Egyebek mellett azt is mondta: „Győzni fog a jobbik. Holnap pedig a Függetlenségi Népfront!”

Mindkettőben igaza lett, de azért a profétát ne lássuk benne, mondhatni, biztosra ment. A két csapatnak azonban a következő évek biztosan nem hoztak sok örömet. A Ferencvárost az élelmiszeripar szakszervezete, az Újpestet a belügyminisztérium kebelezte be. Tagadhatatlan, hogy a Fradi (vagyis az ÉDOSZ SE, majd Bp. Kinizsi) járt rosszabbul, mivel hét esztendőre elveszítette nevét, s a színét is. A táborát sohasem.

1949 és 1963 között egyetlen bajnoki címet sem nyert, ám 1962-től 1968-ig megint csak uralta a párharcokat, noha, az Üllői úti Stadion átépítése miatt egy ideig a Népstadion jelentette a hazai pályát a számára. Az Újpesti Dózsa már 1969-ben elkezdődött bő aranyévtizedében a lilák kilenc bajnoki címet nyertek, akadt, hogy a magyar labdarúgás történetének egyedüli igazi (kétmérkőzéses) bajnoki döntőjében voltak jobbak, akadt, hogy 8-3-ra verték a Fradit egy máig emlegetett, legendás mérkőzésen, az idény mindkét bajnoki derbijét egyszer sem tudták megnyerni.

Talán még a mai negyvenesek-ötvenesek is alig emlékeznek rá, de a nyolcvanas évek második felétől újabb nagy Fradi-dominancia kezdődött, 1987 nyarától 1993 nyaráig az Újpest egyetlen bajnoki mérkőzésen sem tudta legyőzni a Ferencvárost. Igaz, a következő idényben rögtön kétszer is. Egyébként az volt az egyedüli három mérkőzésből álló szakasz (a harmadik mérkőzést 1994 őszén játszották), amelyben az Újpest háromból hármat nyert, kapott gól nélkül.

Akadt lila-fehér szempontból még egy emlékezetes időszak: 2004 májusától 2010 októberéig az Újpest kilenc mérkőzésen veretlen maradt a közben kényszerűségből a második osztályt is megjáró Fradi ellen. Ezt a szakaszt zárta le az akkori fiatal újpesti szurkológeneráció számára a „8:3-at” jelentő, Megyeri úti 6–0, 2010. szeptember 11-én.

Azóta megint a Ferencvárosé a pálma, tizenhárom esztendő alatt mindössze három újpesti siker született, a legutóbbi is már több mint hét éve, 2015. december 12-én. A két csapat legutóbbi 21 mérkőzéséből tizenhatot megnyert a Ferencváros, öt döntetlen mellett. Sőt, a legutóbbi tizenegyből tizenegyet, mégpedig 26-3-s gólkülönbséggel. Ősszel, szeptember 4-én, 6–0-ra győzött Sztanyiszlav Csercseszov csapata, az volt a legnagyobb különbségű zöld-fehér diadal az 1979. szeptemberi, a 8–3-ért törlesztő, Népstadion-beli 7–1 óta.