Sport
A futball királya átszenderült az örökkévalóságba
Elhunyt Edson Arantes do Nascimento
„Edson Arantes do Nascimento halálát csütörtökön, december 29-én erősítette meg az Albert Einstein Kórház. Vastagbéldaganattal küzdött, amelyet 2021 szeptemberében diagnosztizáltak nála. Azóta a São Pauló-i Albert Einstein Kórházban és a São Paulo tengerpartján fekvő Guarujában lévő házában kezelték. A kórház közleménye szerint Pelé egy hónapja, november 29-én került kórházba légúti fertőzéssel és a vastagbéldaganata kemoterápiás kezelésének újraértékelése miatt. A betegség egyre inkább előrehaladott, és miután több szerve felmondta a szolgálatot, a világ futballtörténelmének legnagyszerűbb játékosa az örökkévalóság része lett.” Így foglalta össze a halál okát a Lance nevű Sao Pauló-i lap.
A világ legnépszerűbb sportága a legsikeresebb, legnagyobb játékosát, a futball királyát gyászolja. O Rei – A Király. Ez volt Pelé Brazíliában használt beceneve.
Edson Arantes do Nascimento Brazília Minas Gerais államában, egy Tres Coracoes nevű településen született, ott töltötte első éveit. Utána a családdal Bauruba, São Paulo államba került, ott fedezte fel aztán Waldemar de Brito, a korábbi válogatott játékos, a helyi klub ifjúsági csapatának edzője, aki beajánlotta a Santos FC-hez.
Pelé – akit gyerekkorában a családban Dicónak becéztek, s nem jött rá soha, mit is jelent valójában a másoktól kapott becenév, a Pelé – 1956-ban, tizenöt évesen került a Santosba, ahol aztán csodálatos karriert futott be. 1974-ig 636 mérkőzésen 618 gólt szerzett, 24 fontos titulust gyűjtött. Talán még ennél is többet mond, hogy még nem egészen 18 évesen már tagja lett az 1958-as svédországi világbajnokságot megnyerő brazil válogatottnak. Noha a tornán eleinte csak tartaléknak számított, Mané Garrinchával együtt aztán mindketten a vb hősei lettek. Minden idők legfiatalabb világbajnoka hat gólt szerzett a tornán, majd a döntő megnyerése után a kapus, Gilmar vállára borulva zokogott.
A hatvanas évek elejétől már ő számított a világ első számú játékosának, a Santos rengeteg külföldi túrát bonyolított, de azzal a kikötéssel fizettek a klubnak csúcsgázsit, ha Pelé is játszik.
1962-ben, noha megsérült a csehszlovákok elleni csoportmérkőzésen, másodszor is világbajnok lett, majd az 1966-os tornán, a bolgárok ellen is kapott egy olyan rúgást, ami elütötte őt, például, a magyarok elleni mérkőzésen való részvételtől. Így aztán a magyar válogatott ellen soha nem lépett pályára, magyar klub, a Vasas ellen kétszer is, 1967-ben és 1968-ban.
A második után két évvel harmadszor is a labdarúgás világbajnoka lett, Mexikóvárosban. Talán akkor játszott a legjobban és mindenképpen a legérettebben világbajnokságon, köré épült minden idők egyik legerősebb futballcsapata, a Felix – Carlos Alberto, Brito, Everaldo – Piazza, Clodoaldo – Jairzinho, Gerson, Tostao, Pelé, Rivellino tizenegy.
Pelé egy évvel később visszavonult a válogatottságtól (a jugoszlávok ellen játszott utoljára, éppen csak, de lemaradt a magyarok elleni riói mérkőzésről), majd 1974-ben a Santostól is elköszönt.
A futballtól még nem: 1975-ben a Cosmos az Egyesült Államokba, New Yorkba, illetve New Jersey-be csábította, hogy legyen az egyre inkább erősödő NASL, az ottani bajnokság arca, frontembere.
Pelé 1363 mérkőzéssel a háta mögött, 1977-ben búcsúzott – azóta elsősorban a labdarúgás népszerűsítését tartotta legfontosabb feladatának. Persze, foglalkozott mással is, dolgozott színészként (Budapesten is forgatták 1981-ben a Menekülés a győzelembe című filmjét), szolgálta Brazíliát sportminiszterként, különböző cégek reklámarcaként járta a világot, emiatt járt utolsó alkalommal Magyarországon is.
Áradt belőle a szeretet és a jókedv. A jelen egyik legjobbja, a katari világbajnokság gólkirálya, a francia Kylian Mbappé így búcsúzott tőle: „A futball királya itthagyott bennünket, de öröksége örökké élni fog.”
A Brazil Labdarúgó-szövetség, a CBF az ilyenkor szokásos rendet kicsit felrúgva, az 1940-es születési év után a halál évét a végtelen jelével jelölte. S azt írta Peléről: Örök.
