Sport
Németh Szilárd: Az idei a valaha volt legeredményesebb sportévünk – Interjú
Dicső múltunk is a kemény munkára kötelez bennünket
– Igaz, 2022-ben nem rendeztek olimpiát, de így is több versenyen bizonyíthattak a sportolók. Ha röviden kéne összefoglalni, akkor milyen volt 2022?
– Nagyszerű év volt, hiszen a magyar birkózók minden idők legjobb Európa-bajnoki szereplését produkálták felnőtt, illetve korosztályos szinten, s a világbajnokságokon is helytálltak. Ha a 2023-as olimpiai kvalifikációs VB-n hasonlóan szerepelünk, mint az idein, akkor négy-öt kvótával számolhatunk Párizsra. És még ehhez jöhet egy hazai rendezésű európai kvalifikációs verseny. Idén egyébként összesen 59 világversenyes érmet szereztünk, így 2022 a valaha volt legeredményesebb sportévünk.
– Az év első igazán nagy versenye a budapesti Európa-bajnokság volt, ahol hazai közönség előtt szerepelhetett a magyar válogatott, ráadásul az eredményre sem lehetett panasz. Milyen érzésekkel zárta a versenyt?
– Boldogsággal és büszkeséggel. Egyrészt nagyszerűen szerepeltek a mieink, a kilenc érem, közte két arany rekord a magyar birkózás történetében. Másrészt fantasztikus hangulat uralkodott a BOK-csarnokban, több alkalommal telt házzal, egy tűt sem lehetett volna leejteni, a Magyar Birkózók Szövetsége az ország minden szegletéből megszervezte az ifjú birkózópalánták, edzők, szülők, érdeklődők, szurkolók részvételét. Biztos vagyok benne, hogy ők és a versenyzők egyaránt örök emlékkel gazdagodtak, s viszik mindenfelé a birkózósport és a magyar sztárok jó hírnevét. Harmadrészt a hazai szervezés sem hagyott semmi kívánnivalót maga után, mondhatjuk, immár hagyományosan, külföldi vendégeink szokás szerint elégedetten távoztak. A 2018-as budapesti VB-hez hasonlóan nemcsak sportesemény, hanem egy fesztiválhangulatú, turistacsalogató, kulturális rendezvényt szerveztünk.
– A mezőny nézve egy fiatalításon megy keresztül a magyar válogatott. 2024-re milyen csapattal készülhetünk?
– Fiatallal, de ütőképessel. Olyan klasszisok fejezték be pályafutásukat gyakorlatilag egyszerre, mint Sastin Marianna, Barka Emese, Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor, Kiss Balázs, Korpási Bálint, mindannyian olimpiai, világ– és/vagy Európa–bajnokok, de ehhez képest az eredményességünk nem romlott, sőt. Főképp kötöttfogásban zajlott le kiválóan a generációváltás, az idén látottak alapján bízom abban, hogy lesznek éremesélyeseink Párizsban is.
– Ha már 2024, akkor nem mehetünk el a kvalifikációs rendszer változása mellett, ez, hogy érintheti a magyarokat? Könnyebb esetleg nehezebb lesz kijutni az olimpiára?
– A szeptemberi belgrádi kvalifikációs világbajnokságról mindenképpen nehezebben, mert 108 helyett csak 90 kvótát osztanak, az érmesek kapnak, és az ötödikeknek is csatázniuk kell egymással. A 2024-es kontinentális selejtezőkről az eddigiekhez hasonlóan a döntősök szereznek ötkarikás indulási jogot, a világselejtezőről viszont hárman, ott a bronzérmeseknek kell megküzdeniük érte. Ebben az a nehézség, hogy aki korábban még nem jutott hozzá, annak röviddel az olimpia előtt már csúcsformába kell kerülnie és hoznia a súlyát, aztán ha kijut, akkor Párizsban újra. A birkózásban a versenysúly időzítés az erőnlét és a technikai tudás mellett a legdöntőbb, legnehezebb kérdés.
– Már beszéltünk a fiatalokról, idén a korosztályos eseményeken is jól szerepeltek a magyarok. Milyen az utánpótlás?
– Az eredmények alapján igazán jó, de itt is van azért mit javítani, például elemzéseink szerint a Kiemelt Sportágfejlesztési Programban felnőtt fiatal generáció, a juniorok korosztálya még nem annyira átütő, mint amilyen gáláns volt a kormányzati támogatás, a ráfordítás. Szerencsére létrehoztuk a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiát, a KIMBA-t, amelyről már most kijelenthetjük a jövő sikereinek a záloga.
– Lőrincz Tamás többször elmondta, hogy a KIMBA maga a birkózó szentély. Miért nagy jelentőségű egy ilyen komplexum?
– Azért, mert ezen az államilag magas színvonalúan támogatott és törvényben akkreditált utánpótlás–akadémián minden adott az eredményes szerepléshez, a pénzügyi, az infrastrukturális, a szakmai, az orvosi, a tudományos háttér, a legmodernebb, XXI. századi módszerek. A képzések egymásra épülnek, minden rendelkezésre áll nemzetközi versenyek, edzőtáborok, továbbképzések szervezésére. De legalább ennyire fontos, mi nem csak jó magyar birkózókat, hanem jó magyar embereket szeretnénk nevelni, amihez a legjobb szakemberek, edzők, pedagógusok, iskolák és a technikai személyzet járulnak hozzá.
– Nem csak az utánpótlás nevelésre, de az edzőképzésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Mondhatjuk, hogy erősebb a magyar birkózás edzői fronton is?
– Vannak nagyszerű edzőink, s jönnek fel a fiatal trénerek is, de még mindig nem elegen, ezért megreformáltuk az edzőképzést. Új rendszert, új licencet vezetünk be és edzői életpályamodellt dolgozunk ki. Nemzetközi workshopokat, tanfolyamokat szervezünk, hogy szakembereink ne maradjanak le, a pályakezdő kollégáknak pedig ösztöndíjat biztosítunk.
– A birkózás hazánk jelenlegi egyik legsikeresebb és legstabilabb sportága. Mi a siker titka?
– Talán az, hogy a fentebb vázolt folyamatos szakmai megújulás igénye mellett támaszkodunk a korábbi tapasztalatokra, a magyar birkózás gazdag hagyományaira, sikeres mestereire. Aki a múltját nem becsüli, az a jövőjét nem érdemli, mondta Szent István királyunk, s mi is ehhez tartjuk magunkat. Munkánkat dicséri, hogy a sportállamtitkárságon kidolgozott új finanszírozási rendszerben, a Nemzeti Versenysportfejlesztési Programban a legmagasabb polcra, a legeredményesebb sportágak közé kerültünk, így biztosított a következő évekre, ciklusokra is szakmai terveink, elképzeléseink háttere. A belénk vetett kormányzati bizalom és támogatás mellet dicső múltunk is a kemény munkára kötelez bennünket.
– 2023 már kvalifikációs év lesz. Mit vár a magyar csapattól?
– A 2022-eshez hasonló helytállást, s azt, hogy nagy reményekkel, már néhány kvótával a tarsolyunkban forduljunk rá az olimpiai esztendőre, 2024-re.
– Az olimpiáig van még idő, de minden sportoló álma, hogy egyszer kijusson az ötkarikás játékokra. Elnökként foglalkoztatja már Párizs?
– Természetesen, de megtanultuk, hogy a sportban nem szabad túl előre nézni, érdemes betartani a fokozatosság elvét, s mindig a soron következő feladatokra összpontosítani. Ha ezeket megoldjuk, Párizsban sem lesz gond.
