Ne legyünk kétszínűek!

A sok eset miatt ha egy külföldi sportoló lebukik a doppingvizsgálaton, arra már oda sem figyelünk, viszont ha egy magyar, akkor abból botrány lesz, mert sokan azt hiszik, minden sportolónk tisztán készül fel a világversenyekre. Pedig már évtizedek óta ismert, hogy több sportágban tiltott „segítség” nélkül szinte lehetetlen eljutni a nemzetközi élmezőnybe.

Ezt jelzi például, hogy a 2012-es londoni nyári olimpia doppingmintáinak újraelemzésekor 73 sportoló bukott le, s a megismételt eljárások során 31 dobogóst fosztották meg érmétől, és négy sportágban összesen 46 érmet osztottak újra. Hétfő hír, hogy egy több hónapon át tartó, a francia, görög, olasz és spanyol hatóságok vezette művelet során több mint 40 millió euró (mintegy 16 milliárd forint) értékben legalább 10,5 millió doboz gyógyszert és doppingszert foglaltak le, 349 gyanúsítottat előállítottak, és 10 titkos laboratóriumot zártak be Európában. Tehát a dopping hatalmas üzleti lehetőség is.

Az évtizedek óta tartó doppingháborúban a legkiszolgáltatóbbak a sportolók, akik ha nem „kockáztatnak”, akkor a vert mezőnyben végezve lesajnálják őket, ha viszont sikereket érnek el, de megbuknak, akkor elítélik őket. Erre kiváló példa a magyar súlyemelők este, akik a 2004-es athéni olimpia doppingbotránya – megbukott az ezüstérmes Gyurkovits Ferenc, valamit Kecskés Zoltán és Kovács Zoltán is – óta valószínűleg tisztán készülnek, mert nemhogy a dobogó közelébe, de a világversenyekre sem jutnak el. Athénban versenyzőink két arany- és egy ezüstérmet veszíttek el doppingvétség miatt.

A legkétszínűbbek a sportvezetők, akik például olimpiai sikerek idején fürdenek a dicsőségben, felveszik a sokmilliós jutalmakat. De ha egy sportolójuk fennakad az egyre sűrűbb doppinghálón, akkor elhatárolódnak tőlük, mintha leprásak lennének.

Persze nehéz beletörődni, hogy az egészségre nevelő, egészséget megőrző sportban egészségre káros doppingszereket használnak, de nagy a kísértés. Például a tavalyi olimpia után egyik sikeres sportolónk 100 millió forint jutalmat kapott, amely körülbelül egy tanár 25 éves keresete.

Egy legendás atlétaedzőnk – aki világ- és Európa-bajnok érmes dobókat nevelt – mondta, hogy igazságosabb lenne, ha a sportolók orvosi felügyelet mellett használhatnának teljesítményfokozó szereket, mint az, hogy titokban, ellenőrízetlenül a feketepiacon vásárolt „árut” fogyasztanak.

A dopping elleni harc azonban folytatódik, amelynek mindig lesznek áldozatai. Most három, még ismeretlen magyar sportoló vár ítéletre, akik megengedettnél többet tettek a sikerért, a dicsőségért és a milliókért.