Sport

Pablo Zabaleta története az álmatlan éjszakáról

Jön az Argentína-Franciaország döntő

Az argentin Pablo Zabaletát Katarban a labdarúgó-világbajnokságon még épp időben fedezték fel az újságírók, hogy elmondhassa, 2014-ben Brazíliában miért nem tudott aludni a németek elleni vb-döntő előtti éjszakán. A BBC-ben megjelent monológból szemelgettünk.

Pablo Zabaleta története az álmatlan éjszakáról
Pablo Zabaleta, vb-ezüstérmes és olimpiai bajnok argentin focista
Fotó: AFP/Nicolas Morassutti

Két oka volt annak, hogy nem tudtam aludni azon az éjszakán, amikor Argentína válogatottjában Németország ellen készültünk játszani a 2014-es riói világbajnokság döntőjében: először is az idegeim miatt – ilyen szorongásom még soha nem volt –, másodszor pedig a brazilok miatt, akik hajnali 3-kor tűzijátékoztak a szállodánk előtt.

Az egész csapat ébren volt, akkora volt a zaj, végül mégis sikerült aludnom egy kicsit, és amikor felébredtem, az első gondolatom az volt: ma van a nap.

Akkoriban már több száz futballmérkőzés volt mögöttem, de egy vb-döntő nagyon más, nagyon különleges, akinek megadatik, annak élete legnagyobb meccse. A gyerekkori álom. 

A klubcsapataimmal tudtam, minden szezonban több trófea vár, minden év új esély és új kihívás, de ez más volt. Világbajnokságot csak négyévente rendeznek, én 2014-ben 29 éves voltam és nem voltam benne biztos, hogy négy évvel később eljutok-e Oroszországba. Ezért egyszeri alkalomként gondoltam rá, nyerünk-e vagy sem.

Mindez nagyon megnehezítette a mentális felkészülést a meccsre. Tudtam, hogy csak 90 percre vagyok a dicsőségtől, és el tudtam képzelni, milyen csodálatos lenne a szurkolóink előtt nyerni. A másik lehetőségre nem igazán gondoltam. Pedig Németország volt a nagy favorit, mert az elődöntőben 7–1-re verték Brazíliát. Mindenki azt hitte, hogy minket is lemosnak.

Ez azonban nem így lett. Nagyon jó csapat voltunk, nagyon stabil védelemmel, és volt három-négy nagyon jó lehetőségünk a gólszerzésre. De mindet kihagytuk, és a hosszabbítás végén Mario Götze gólja a németek győzelmét jelentette.

Mario Götze és a német csapat a vb-trófeával 2014-ben
Mario Götze és a német csapat a vb-trófeával 2014-ben
Fotó: AFP/Frank Hoermann

Ennyi volt – mindennek vége. Szoros meccs végén ahelyett, hogy felemeltük volna a futball legnagyobb trófeáját, semmink nem volt. Nehéz volt elviselni. Az öltözőben sírva fakadtunk és amikor visszaértünk a szállodánkba, mindenki egyenesen a szobájába ment.

A szomorú argentin válogatott a 2014-ben elbukott aranymeccs végén
A szomorú argentin válogatott a 2014-ben elbukott aranymeccs végén
Fotó: AFP/Nelson Almeida

Csalódottságot, dühöt és fájdalmat éreztem, de pár óra múlva már hiányoztak a többiek. Kaptam egy SMS-t, hogy „fiúk, most nem tehetünk semmit. Argentínának 24 év kellett ahhoz, hogy 1990 után újra döntőbe jusson, így büszkének kell lennünk arra, amit tettünk. Menjünk, és igyunk meg néhány sört.”

Mindannyian elmentünk a csapat egyik szobájába, megittunk egy sört, és csak beszélgettünk. Addigra négy-öt óra is eltelt a mérkőzés lefújása után, de még mindig nagyon fájt, viszont kezdtem ráébredni, milyen szerencsés vagyok, hogy részese lehettem ennek.

Másnap reggel Argentínába repültünk, és ott nagy szeretettel fogadtak a szurkolóink, és ez segített átlendülni. A hazánkért játszottunk, a címeres mezben játszottunk, így amikor láttuk, hogy boldoggá és büszkévé tettük a népünket, felemeltük a fejünket.

Igazán soha nem sikerült túllépni rajta, valahányszor meglátok egy klipet 2014-ből, mindig arra gondolok, milyen közel kerültünk a győzelemhez és egymáshoz.

Lionel Messi: hát ez nem sikerült (2014)
Lionel Messi: hát ez nem sikerült (2014)
Fotó: AFP/Christophe Simon

Amikor elveszítesz egy világbajnoki döntőt, nem tudod, mennyi időbe telik, amíg az országod újra döntőzhet, de lám, csak nyolc év telt el, és itt vagyunk, ez Lionel Messi utolsó esélye a vb-aranyéremre.

Emlékszem, nyolc éve a döntő reggelén Messi bejött a szobába. Ott ültem Javier Mascheranóval, és arról beszéltünk,  reméljük Messi lő néhány gólt és megnyerjük a meccset.  Akkor nem ez történt, de most, hogy igazi nagy vezér lett belőle, és látom, hogy jól érzi magát ezen a világbajnokságon, megtörténhet. 

Bármi is lesz a franciák elleni eredmény, nagyon büszke vagyok rá és a csapat többi tagjára. És igazán szeretném látni, hogy ezúttal ő emeli a magasba a trófeát. Nagy elégtétel lenne.

Kapcsolódó írásaink