Sport
A labdákat feltöltik, ugye?
Okoslabda Pakisztánból
A katari labdarúgó-világbajnokságon használt labdák nemcsak extra gyorsak, de tartalmaznak egy új technológiát is. Ha úgy tetszik: okosak. A fejlesztők célja az volt, hogy jobb, igazságosabb döntések szülessenek a pályán. Ehhez jó tudni a labdák pontos helyét.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség olyan sportszert kért a hivatalos szállítótól, az Adidastól, amely high-tech módon segíti a játékszer helyzetelemzését. Ezekben az al-Rihla (magyarul utazás) nevű labdákban épp ezért elhelyeztek egy 14 grammos érzékelőt, amely lehetővé teszi a játékszer valós időben történő nyomon követését. S ez nagyon fontos tényező a leshelyzetek, a gólok megítélésénél.
De hogy miként működik ez a labda, arra csak mostanában derült fény. Nos, áramot igényelnek, mert a bennük lévő mikroakkumulátor csak hat órányi játékra van hitelesítve.
A szenzor súlya 14 gramm, a KINEXON fejlesztette és gyártotta, és a cég társalapítója, Maximilian Schmidt a Marcának készséggel elmagyarázta a működését. Még azt is elmondta, hogy amikor a labdát megrúgják, megütik, a rendszer másodpercenként 50 adatot továbbít.
„Az adatokat valós időben küldik el az érzékelők a helyi helymeghatározó rendszerbe (LPS), amely magában foglalja a játéktér körül elhelyezett hálózati antennákat, amelyek befogadják és tárolják az információkat. Amikor egy labda kirepül a pályáról, és egy új labdát dobnak, rúgnak be, a KINEXON háttérrendszere automatikusan átvált az új labda adatbevitelére”– árulta el Schmidt.
A labdákat egyébként Pakisztán keleti csücskében, Szialkotban készítették. Ott gyártják a focilabdák hetven százalékát.
Az Adidas 1970 óta szállít labdákat a világbajnokságokra. Húsz évvel ezelőttig hagyományos, 32 lapos szerkezettel készültek a labdák, mégpedig csakis bőrből. A 2006-os németországi világbajnoksággal új korszak kezdődött. Az akkori labda, a Teamgeist 14 sima, szintetikus panelből állt, amelyeket varrás helyett hővel ragasztottak össze. (A szorosabb tömítés megakadályozta, hogy a labda belsejéből esős és párás napokon a víz távozzon.)
Ám az új anyagokból, új technikával és kisebb számú panelből készült labdának nagyon megváltozott a repülése. Sok kritikát kapott.
Az elmúlt három vb-n az Adidas megpróbálta egyensúlyba hozni a panelek számát, a varrás tulajdonságait és a felület textúráját, hogy pontosan a megfelelő aerodinamikájú labdákat hozza létre. És ez többé-kevésbé sikerült is.
A 2010-es dél-afrikai vb-n a nyolcpaneles Jabulani labda textúrázott panelekből állt, hogy ellensúlyozza a rövidebb varrásokat és a kevesebb panelszámot. Nem volt sikeres próbálkozás. Sok játékos panaszkodott rá, hogy hirtelen lassul. Hogy miért? Mint utóbb kiderült, túl sima volt, és így nagyobb volt a légellenállási együtthatója, mint a 2006-os Teamgesit labdának.
A következő két vb-n hatpaneles labdákkal játszottak. A 2014-es brazil Brazuca és a 2018-as oroszországi Telstar 18 egyaránt féltucat aszimmetrikus elemből épült. Elég jó aerodinamikai tulajdonságokkal bírtak, s a játékosok általában kedvelték.
De lett jobb!
Az al-Rihla alapjaiban új: vízalapú festékekkel és ragasztókkal készült, és 20 panelt tartalmaz. Ezek közül nyolc kisméretű háromszög, tizenkettő pedig nagyobb, és formára olyan, mint egy jégkrémtölcsér. A felület érdességének növelésére az al-Rihlát gödröcskékkel borították.
Egyelőre nem panaszkodnak rá a játékosok. A kis jeladók pedig nagyban segítik a játékvezetői munkát. Csak nem szabad elfeledni feltölteni őket...
