Sport

A labdákat feltöltik, ugye?

Okoslabda Pakisztánból

Roppant érdekes írás jelent meg a spanyol Marca sportlap oldalán a labdarúgó-világbajnokságon használt labdákkal kapcsolatban. Kiderült, ezekben belül van egy 14 grammos érzékelő. Ráadásul használat előtt feltöltendők.

A labdákat feltöltik, ugye?
A katari világbajnokság labdái
Fotó: AFP/Serhat Cagdas

A katari labdarúgó-világbajnokságon használt labdák nemcsak extra gyorsak, de tartalmaznak egy új technológiát is. Ha úgy tetszik: okosak. A fejlesztők célja az volt, hogy jobb, igazságosabb döntések szülessenek a pályán. Ehhez jó tudni a labdák pontos helyét.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség olyan sportszert kért a hivatalos szállítótól, az Adidastól, amely high-tech módon segíti a játékszer helyzetelemzését. Ezekben az al-Rihla (magyarul utazás) nevű labdákban épp ezért elhelyeztek egy 14 grammos érzékelőt, amely lehetővé teszi a játékszer valós időben történő nyomon követését. S ez nagyon fontos tényező a leshelyzetek, a gólok megítélésénél. 

Objektum doboz

De hogy miként működik ez a labda, arra csak mostanában derült fény. Nos, áramot igényelnek, mert a bennük lévő mikroakkumulátor csak hat órányi játékra van hitelesítve. 

Objektum doboz

A szenzor súlya 14 gramm, a KINEXON fejlesztette és gyártotta, és a cég társalapítója, Maximilian Schmidt a Marcának készséggel elmagyarázta a működését. Még azt is elmondta, hogy amikor a labdát megrúgják, megütik, a rendszer másodpercenként 50 adatot továbbít.

„Az adatokat valós időben küldik el az érzékelők a helyi helymeghatározó rendszerbe (LPS), amely magában foglalja a játéktér körül elhelyezett hálózati antennákat, amelyek befogadják és tárolják az információkat. Amikor egy labda kirepül a pályáról, és egy új labdát dobnak, rúgnak be, a KINEXON háttérrendszere automatikusan átvált az új labda adatbevitelére”– árulta el Schmidt.

A labdákat egyébként Pakisztán keleti csücskében, Szialkotban készítették. Ott gyártják a focilabdák hetven százalékát.

Objektum doboz

Az Adidas 1970 óta szállít labdákat a világbajnokságokra. Húsz évvel ezelőttig hagyományos, 32 lapos szerkezettel készültek a labdák, mégpedig csakis bőrből. A 2006-os németországi világbajnoksággal új korszak kezdődött. Az akkori labda, a Teamgeist 14 sima, szintetikus panelből állt, amelyeket varrás helyett hővel ragasztottak össze. (A szorosabb tömítés megakadályozta, hogy a labda belsejéből esős és párás napokon a víz távozzon.)

Ám az új anyagokból, új technikával és kisebb számú panelből készült labdának nagyon megváltozott a repülése. Sok kritikát kapott.

Az elmúlt három vb-n az Adidas megpróbálta egyensúlyba hozni a panelek számát, a varrás tulajdonságait és a felület textúráját, hogy pontosan a megfelelő aerodinamikájú labdákat hozza létre. És ez többé-kevésbé sikerült is.

A finn Mikulás a 2010-es Jabulani labdával és két vuvuzelával
A finn Mikulás a 2010-es Jabulani labdával és két vuvuzelával
Fotó: AFP/Pekka Sakki

A 2010-es dél-afrikai vb-n a nyolcpaneles Jabulani labda textúrázott panelekből állt, hogy ellensúlyozza a rövidebb varrásokat és a kevesebb panelszámot. Nem volt sikeres próbálkozás. Sok játékos panaszkodott rá, hogy hirtelen lassul. Hogy miért? Mint utóbb kiderült, túl sima volt, és így nagyobb volt a légellenállási együtthatója, mint a 2006-os Teamgesit labdának.

A következő két vb-n hatpaneles labdákkal játszottak. A 2014-es brazil Brazuca és a 2018-as oroszországi Telstar 18 egyaránt féltucat aszimmetrikus elemből épült. Elég jó aerodinamikai tulajdonságokkal bírtak, s a játékosok általában kedvelték.

Játékban a Brazuca
Játékban a Brazuca
Fotó: AFP/Fabrice Coffrini

De lett jobb!

Az al-Rihla alapjaiban új: vízalapú festékekkel és ragasztókkal készült, és 20 panelt tartalmaz. Ezek közül nyolc kisméretű háromszög, tizenkettő pedig nagyobb, és formára olyan, mint egy jégkrémtölcsér. A felület érdességének növelésére az al-Rihlát gödröcskékkel borították.

Egyelőre nem panaszkodnak rá a játékosok. A kis jeladók pedig nagyban segítik a játékvezetői munkát. Csak nem szabad elfeledni feltölteni őket...

Kapcsolódó írásaink