Schmitt Pál: Egy világversenynek a sportról kell szólnia – INTERJÚ

– Miért árnyékolja be annyi politikai vita, civil tiltakozás ezt a világbajnokságot?

– A labdarúgás a világ legnépszerűbb sportága, ezért a világversenye iránt is hatalmas az érdeklődés. Nos, ezt a reflektorfényt akarják politikusok, civil szervezetek felhasználni helyes, helytelen vagy vitatott nézeteik ismertetésére. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség vezetése fellépett ez ellen, a többség szerint helyesen, néhány kisebbségnek viszont ez nem tetszik. A lényeg, hogy gyönyörűek a stadionok, sok a szurkoló, és egyre jobbak a meccsek.

– Mivel magyarázható az, hogy néhány európai ország válogatottja például szivárványos karszalaggal az egyneműek szerelme mellett akart tüntetni?

– Nagyon helyesen a FIFA ezt nem engedte, mert egy világversenynek a sportról kell szólnia. Tüntetni az utcán kell, nem a stadionokban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is tilt mindenféle politikai feliratot, véleménynyilvánítást az olimpiákon. Jogosan, mert képzelje milyen káosz lenne, ha ezt engedélyezné. És a szurkoló nem azért megy meccsre, hogy politizáljon. A németek például befogták a szájukat a spanyolok elleni mérkőzés előtt. De már ki emlékszik erre? Arra viszont sokan, hogy milyen színvonalas mérkőzést játszottak. Vagy ott volt az Egyesült Államok és Irán továbbjutást eldöntő mérkőzése. A média már-már háborús helyzetről írt, aztán a pályán a két válogatott békésen, sportszerűen megküzdött egymással. És ez a sport lényege! A békés, sportszerű, s szabályokat betartó versengés.

– Beszéljünk arról is, hogy tetszik a világbajnokság?

– Amint már említettem, a létesítmények remekek, a szurkolók fantasztikusak, és a rendhagyó időpont ellenére is a mérkőzések egyre jobbak. Az esélyes európai válogatottak mellett tetszett Costa Rica, Szaúd-Arábia, Japán egy-egy meglepő győzelme. Azt viszont nagyon hiányolom, hogy nem szurkolhatok a magyar válogatottnak.