Sport

Meghasadt a Szőke Szikla

Az örök harcos, Mészöly Kálmán karaktere, hangja már csak emlékként idézhető fel, bár a fényképeknek, a képkockáknak köszönhetően közöttünk marad.

Meghasadt a Szőke Szikla
Mészöly Kálmán örökre szívünkben marad
Fotó: mlsz.hu

Azt mondják, a sportban mindenkit az eredmények minősítenek. Mészöly Kálmán eredménysorát hosszú leírni, ám a számok, adatok keveset mondanak el róla, leginkább azt nem árulják el, mitől is lett ő legenda. Hogy 61-szer szerepelt a magyar válogatottban? Hogy 1959 és 1972 között négyszer lett bajnok, és 279 alkalommal játszott a Vasasban? Hogy 1962-ben a legjobb magyar labdarúgónak választották? Hogy háromszor irányította edzőként az angyalföldi csapatot? Hogy háromszor választották szövetségi kapitánynak? Hogy két világbajnokságon játszott, 1962-ben és 1966-ban; majd szövetségi kapitányként kijuttatta az 1982-es vébére a válogatottat, ahol a Salvador ellen világbajnoki rekordot, 11 gólt szerző együttest irányította? Hogy kétszer hívták meg az Európa-válogatottba, és 1964-ben bronzérmes lett az Európa-bajnokságon?

Sokkal többet árul el beceneve, a Szőke Szikla. A rendíthetetlen, kőkemény játékos mindig megalkuvás nélkül küzdött, méltán érdemelte ki ezt az elismerést. Az 1996-os világbajnokságon a brazilok ellen 3–1-re megnyert mérkőzésen vállsérülése után felkötött karral tért vissza a pályára, majd a hajrában nem vacillált, amikor el kellett vállalni a megítélt bűntető elvégzését, egy határozott lövéssel szerezte meg a magyar csapat harmadik gólját. Szikla volt a pályán kívül is, mert egy, egy átmulatott éjszaka után nem alibizett a másnapi edzésen, az élen futott; azt vallotta, hogy aki éjjel legény, legyen nappal is az.

Szeretett mulatni, mert félszívvel semmit nem tudott csinálni, és a pályán átélt feszültség ilyenkor kirobbanhatott belőle.

Bátran vállalta, hogy az 1982-es világbajnokság selejtezőjének döntő jelentőségű meccse alatt folyamatosan kamerák kövessék, minden szavát, mozdulatát megörökítsék. Lett is botrány a „szocialista embereszmény” képmutató vízióját semmibe vevő viselkedés okán, de ő nem bánta, vállalta, hogy a mérkőzések minden rezdülését szíve mélyéig átéli, és nem egy irodalmi szalon foteljában ücsörög, hanem a kétszázas vérnyomást igénylő futballkispadon.

A vereség elfogadhatatlan volt számára, de a legnagyobb küzdelem közben sem lépte át a sportszerűség határát, a győzelem ízét számára nem árnyékolhatta be álnokság. Tisztelte ellenfeleit, de a pályán kívül szívesen élcelődött, anekdotáival bárkit elszórakoztatott.

Egyenessége, nyílt szókimondó stílusa nem mindig aratott sikert, de a véleményét mindig szenvedélyesen vállalta, akár a kamerák előtt sem szégyellte könnyeit, talán ezért is tudtak megbocsájtani neki azok is, akiket a túlfűtött érzelmi megnyilvánulásaival a pillanat hevében megbántott. Nem volt diplomataalkat, nem tudott mit kezdeni a zöldasztalok simulékony világával, mert az adott szó szent volt számára. Éppen ezért keseredett el annyira, amikor a számos ígéret ellenére a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság pályázatának értékelésekor Magyarország egyetlen szavazatot sem kapott.

Minden ízében magyarnak érezte magát, így hiába kapott játékosként külföldről többször is kecsegtető ajánlatot, mivel ez csak az ország elhagyása árán valósulhatott volna meg, visszavonulásáig a Vasas mellett tartott ki. A futball és a Vasas élet végéig szerelme maradt, nem csoda, hogy az angyalföldiek egyik ikonja lett.

Vannak sziklák, amelyek porladnak, mások csak hasadni tudnak. A Szőke Szikla 81 éven keresztül állta a viharokat.

Kapcsolódó írásaink