Sport

A magyaros virtus vezetett a világbajnoki gólrekordhoz – INTERJÚ

Negyven évvel ezelőtt, a Spanyolországban 1982-ben rendezett labdarúgó-világbajnokságon, az első mérkőzésen Kiss László mesterhármassal járult hozzá az azóta is vb-rekordnak számító Salvador elleni 10–1-es győzelemhez. A 33-szoros válogatott labdarúgó lapunknak nyilatkozva felidézte négy évtizedes emlékeit, és arról is beszélt, miért lehet különleges a katari világbajnokság.

A magyaros virtus vezetett a világbajnoki gólrekordhoz – INTERJÚ
A labdarúgó világbajnokságok rekordjai közül kettőt még mindig Kiss László, a Vasas egykori csatára tart
Fotó: MH

– Milyen emlékei vannak az 1982-es spanyolországi világbajnokságról?

– Egy világbajnokságon szerepelni mindig nagyon jó érzés. Úgy él bennem a torna, hogy egy borzasztó meleg környezetben játszottunk, hiszen júniusban Spanyolországban már különösen nagy a meleg. Ebben az értelemben kicsit hasonlítani fognak a körülmények a mostani vébéhez.

– A spanyolországi nagy meleg mennyire viselte meg a játékosokat?

– Próbáltunk védekezni a meleg ellen, bár akkoriban ez elég kezdetleges módszereknél tartott. Például gézt tekertünk a csuklónkra, amit sósborszesszel öntöttek le. De akkoriban még nem javasolták mérkőzés közben a vízivást, mert attól féltek, hogy majd lötyög a hasunkban. Ma már természetes, hogy a folyadékveszteség ellen inni kell, akkoriban pedig féltettek ettől, és így négy-öt kilót is tudtunk fogyni egy meccs alatt.

– Milyen emlékei vannak a Salvador ellen elért világbajnoki rekordról?

– Természetesen boldog voltam, hogy egy világbajnoki rekordnak lehettem a részese, hiszen azt a 10–1-et azóta sem sikerült megdönteni. Nem lepődnék meg, ha ez még nagyon sokáig fennállna, mert a sokgólos mérkőzés egyre ritkább, és ez a gólrekord nekünk, magyaroknak egy pozitív emlék.

– Csereként beállva hét perc alatt rúgott három gólt, ami azóta is rekordnak számít. A saját teljesítménye nem is foglalkoztatta?

– Örültem, hogy ezzel hozzá tudtam járulni a fölényes győzelemhez, a statisztikusok pedig számontartják. Jó lenne, ha az akkor elért rekordjaink minél tovább fennmaradnának, mert ez a magyar labdarúgás sikere, amire mindig büszkék lehetünk mi is és a szurkolók is.

– A továbbjutást eldöntő Belgium elleni találkozón 10-s magyar vezetésnél az ellenfél kapusa brutálisan állította meg a tizenhatoson kívül Fazekas Lászlót, ám egy sárga lappal megúszta, bár kiállítást ért volna. Ez nem bosszantotta akkor?

– Nem azzal foglalkoztunk, hogy miért nem állította ki a bíró Pfaffot, leginkább Fazekas Laciért aggódtunk, hiszen borzasztó csúnya jelenet volt, első pillanatban azt sem lehetett tudni, hogy nem sérült-e meg súlyosabban. A vezetésünk után kihagyott helyzetek miatt bosszankodtunk leginkább, mert 1–0-nál több lehetőségünk is volt az előny növelésére, és ha belőjük a másodikat, akkor esélyük sem maradt volna az egyenlítésre. Sajnos, nekem is volt egy óriási helyzetem, amit kihagytam, igaz, még az első gól előtt történt, amikor egy jobboldali beadásra a rövid oldalra érkeztem, védő nélkül, de fölé fejeltem. Végül a belgák kiegyenlítettek, és ők jutottak tovább.

– Ezen a világbajnokságon megdőlhet a gólrekord?

– Nem szabad összehasonlításokat tenni, mert nagyon megváltozott a játék. Ezt jól érzékelteti, hogy akkor Mészöly Kálmán olyan csapatot küldött pályára, amelyben egyszerre szerepelt Müller Sanyi, Nyilasi Tibi, Pölöskei Gabi, Fazekas Laci, Törőcsik Andris és én. Hat támadó szellemiségű játékos, és ez nem volt egyedi eset, többnyire ilyen támadó szellemű összeállításban játszottunk. Ki merne ma ilyen összeállításban pályára küldeni egy csapatot?

– Akkoriban ez nem tűnt merészségnek?

– Dehogynem, támadták is Mészöly Kálmánt emiatt, fel is tették neki a kérdést, hogy miként fogják ezek a játékosok megszerezni a labdát? Amire a kapitány azt válaszolta: „Ja, hát nem fogjuk odaadni az ellenfélnek.” Nem véletlen, hogy Kálmán után a következő kapitány már megközelítőleg sem mert ilyen bátor felállásban játszani.

– Mi volt annak a csapatnak a jellemzője?

– Ez egy igazi magyaros válogatott volt, egy magyaros virtusú szövetségi kapitánnyal, aki még fel merte vállalni ezt a nyílt, támadó játékot.

– A vasárnap kezdődő világbajnokságot a szokatlan helyszín miatt szokatlan időpontban rendezik. Mit vár ettől a tornától?

– Profi labdarúgókról beszélünk, de ettől még az alkalmazkodás nagy kihívás, hiszen sok tekintetben szokatlan helyzettel nézhetnek szembe a játékosok, az időjárás mellett a speciális helyi szokások is alkalmazkodást követelnek meg. Az pedig különösen érdekessé teszi a világbajnokságot, hogy kit, mennyire viselt meg, hogy az időpont miatt az ősszel egy nagy daráló zajlott a bajnokságokban. De az is egy érdekes kérdés, hogy milyen hatással lesz a csapatokra a szokottnál rövidebb felkészülési lehetőség. Más világbajnokságok előtt általában egy hónap marad a felkészülésre, most viszont több élvonalban még a rajt előtt egy héttel, az elmúlt hétvégén is játszottak. Hogyan tudnak ehhez a helyzethez alkalmazkodni a kapitányok, a játékosok?

– Máskor gyakran hallani, hogy a bajnokságok végére, a júniusi világbajnoki kezdésre már kifacsartak a játékosok. Arra lehet számítani, hogy most kevesebb lesz a kiégett sztár?

– Ez mindig egy nagyon érdekes kérdés, hiszen éppen a felpörgetett ritmus miatt a bajnokságok mellett a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában is nagy terhelésnek voltak kitéve a legjobbak, és nem lehet előre kiszámítani, melyikünk, miként reagál erre a helyzetre. Nekünk akkoriban nagy előnyünk volt, hogy a kevésbé feszített ritmus miatt télen a válogatott akár egy hónapra is elmehetett Ausztráliába készülni. Erre ma sehol nincs lehetőség, mert a futballnaptárban nincs idő ilyen összetartásokra a válogatottaknak. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy nagyon magas színvonalú világbajnokságot látunk majd.

Kapcsolódó írásaink