Az Öreg Hölgy ma 125 éves

A klubot alapító torinói diákok 1897. november elsején a rózsaszínű mezt választották az akkor még Sport Club Juventusnak nevezett egyletüknek. Az alapítók a torinói Massimo D'Azeglio Gimnázium tanulói közül kerültek ki. A 18-20 éves fiúk, a városszerte egyre divatosabb, angol eredetű játék lelkes hívei, a corso Re Umberto és a corso Vittorio Emanuele sarkának egy teherbíró padján ötlötték ki, hogy saját csapatot szerveznek. Az a fapad bekerült a futballtörténelembe, megmaradt, a Juventus székházában őrzik. Az Umberto királyról elnevezett utcában, a Canfari fivérek családjának irodájában tartották meg az alakuló ülést is, amelyen az egyik fiút, Eugenio Canfarit választották meg az egyesület első elnökének. (Egy év múlva a bátyja, Enrico vette át a posztot. Eugenio 83 évet élt meg, Enrico sokkal kevesebbet, elesett az első világháborúban Isonzónál.) Logikus lenne azt gondolni, hogy a Juventus szó az alapítók fiatalságára utal. Ezzel szemben a sok felvetődő változatból szinte véletlenszerűen választották ki éppen a később világhírűvé váltat. Lehetett volna – hiszen a javaslatok között szerepelt — a Societa Massimo D'Azeglio, az Iris, a Societa Polisportiva Augusta Taurinorum vagy akár a Vigore Robur is. Ezeket azonban hamar elvetették. Végül három név maradt fent a rostán: a Societa Via Fori, a Societa Sportivo Massima D'Azeglio és a Sport Club Juventus. Utóbbit választották, nyugodtan mondhatjuk, optimális döntést hozva. Egy héttel később a város másik csapata, a Football Club Torinese és a Juventus már meg is mérkőzött egymással a Fegyverek terén.

A Juve 1905-ben már megnyerte az olasz bajnokságot, de ezért mindössze hat mérkőzést kellett vívnia. Sokkal komolyabb a második titulus története, ami nekünk, magyaroknak, megható, szívszorító. 1923-ban Edoardo Agnelli, a klub frissen megválasztott elnöke Károly Jenőt hívta edzőnek, az egykori magyar válogatott csatár lett a Juventus első hivatalos trénere. Károly, akit itthon Tanár úrnak becéztek, előbb Viola Józsefet, majd 1925-ben Hirzer Ferencet hívta a csapathoz. Mindkettő fényesen bevált. Viola, hajdanán a Törekvés válogatott játékosa, egyébként abból a csapatból indult Hirzer is, igazi vezére volt a pályán a csapatnak. Hirzer meg 43 mérkőzésen 50 gólt rúgott az első szezonjában. Ő lett a gólkirály, a külföldi játékosok közül legközelebb Michel Platini volt.

A Juventus bekerült az Északi Liga döntőjébe, de ott óriási csatára kényszerült a Bolognával. A párharc két mérkőzés után sem dőlt el. Károly Jenő szíve nem bírta az izgalmakat, belehalt. Háza kertjében összeesett, nem tudták megmenteni. Csapata, immár Violával, mint játékos-edzővel megnyerte a harmadik meccset, aztán az Alba Roma elleni országos döntőt is.

Ez a bajnoki cím még nem indított el sikerkorszakot, a következő már igen. Carlo Carcanóval a kispadon a Juventus sorozatban öt egymást követő éven keresztül bajnok lett 1930 és 1935-ben, ilyenre a 20. században más olasz csapat nem volt képes. Az 1934-es világbajnok Squadra Azzurra a Juvéra épült, immár olyan nagyszerű, dél-amerikai játékosok, oriundók játszottak a Zebráknál, mint Luisito Monti, Renato Cesarini és Mumo Orsi.

1949 és 1967 között hat bajnoki címet nyert a Juve, de azt nem állíthatjuk, hogy kiemelkedett volna az olasz mezőnyből e periódusban, még ha annak egy részében olyan ászokat foglalkoztatott, mint Giampiero Boniperti, Omar Sivori és John Charles. Azt viszont igen, hogy az 1952-esben volt magyar érdem, akadt magyar szereplő: dr. Sárosi György volt a csapat edzője.

Fényes periódus ellenben az 1971 és 1986 közötti, amelyben nagyrészt Giovanni Trapattoni dirigálta a csapatot. A tizenöt idény kilenc bajnoki címet hozott, olyan futballistákkal, mint előbb Dino Zoff, Fabio Capello, Roberto Boninsegna, Giuseppe Furino, Romeo Benetti, aztán Claudio Gentile, Gaetano Scirea, Antonio Cabrini, Franco Causio, Roberto Bettega, Paolo Rossi, nem utolsósorban pedig az 1979 után érkező külföldiek, mint Liam Brady, Michel Platini és Zbigniew Boniek. (S akkor még csak a hazai titulusokról beszélünk, de Trapattoni megnyerte a Juvéval a BEK-et, a KEK-et és az UEFA-kupát is.)

A kilencvenes években Marcello Lippi igyekezett egy újabb generációval megismételni a Trapattoni-éra sikereit, három egymást követő évben BL-döntős volt a csapat, egyszer nyert is, 1994 és 2003 között öt bajnoki címet nyert a Juventus. Kétéves megszakítással végig Lippi volt az edző. Ennek az időszaknak is megvoltak a nagyjai, Ciro Ferrara, Gianluca Vialli, Alessandro Del Piero, Gianluca Pessotto, Antonio Conte, Didier Deschamps, Fabrizio Ravanelli, Vladimir Jugovics, Pavel Nedved, David Trezeguet, Fabio Cannavaro, csak néhány nevet kiemelve.

2003 után csak 2012-ben lett újra bajnok a Juventus, néhányan, a 2001-ben érkezett Gianluigi Buffon vagy éppen Alessandro Del Piero még abban a csapatban is helyet kaptak. Az új Juve mindmáig élő, elképesztő olasz rekordot állított fel azzal, hogy sorozatban kilencszer is megnyerte az olasz bajnokságot. Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini, Andrea Pirlo voltak talán persze, Gigi Buffon mellett, a legfontosabb szereplők, 2014 és 2019 között Massimiliano Allegri vezette a csapatot.

A ma 125 éves Öreg Hölgy, a La Vecchia Signora a bajnoki címeket (36) és a kupagyőzelmeket (14) tekintve is olasz rekorder, miként az olasz Szuperkupák (9) számát tekintve is. Története során hetven trófeát nyert meg Olaszországban vagy külföldön. A legtöbb mérkőzésen Alessandro del Piero (705) játszott, a legtöbb élvonalbeli bajnoki mérkőzés (498) viszont Gianluigi Buffoné. Edzőként a legtöbb mérkőzésen (596) Giovanni Trapattoni vezette a csapatot. A legtöbb gólt is Alessandro Del Piero jegyezi (290), a legtöbb trófeát (21) Gianluigi Buffon nyerte. Edzőként a legtöbb trófeát Giovanni Trapattoni nyerte (14), alig marad le mögötte Marcello Lippi (13) és a jelenlegi edző, Massimiliano Allegri (11).

Allegri akár 2023-ban is utolérhetné Trapattonit, de ahhoz olyan csapat kellene, olyan játékosokra lenne szükség, amilyeneket és akiket fentebb emlegettünk.