Puskás Ferenc kétharmada

A magyarok közül az MTK egykori játékosa, Hertzka Lipót vett részt El Clásicón – más kérdés, hogy akkoriban még nem ismerték ezt a fogalmat –, 1930-ban csapata 5–1-re megverte a Barcelonát. Hertzka mindmáig az egyetlen magyar edző, aki bajnoki címet nyert a Madriddal, mégpedig 1932-ben.

A Jegenyének becézett, nagyváradi születésű, 1928 és 1932 között itthon a Ferencvárosban futballozó, egyébként a százszázalékos bajnokcsapatban is szereplő Berkessy Elemér két évet Franciaországban játszott, majd onnan került a Barcelonához. 1935-ben részese volt a Les Cortson, a Barca akkori pályáján a Madrid FC elleni 5–0-nak. A csapat edzője Plattkó Ferenc, a korábbi legendás kapus volt.

Az 1935–1936-os idényben az őszi klasszikuson mindkét oldalon játszott magyar, mégpedig Berkessy Elemér és a madridi kapus, Alberti Gyula. Tavasszal is Alberti védett, de a mérkőzés másik magyarja is a Madridban játszott: Kelemen Vilmos, a Soroksár korábbi játékosa. Nem hétköznapi történet: Kelemen 1934-ben, egy olyan sorozatban, amelyben a legerősebb klubok nem szerepeltek, megnyerte a Magyar Kupát a soroksáriakkal. Ő volt az egyik szélsője csapatának, a másik pedig Silberstein (futballista nevén Szeder) György, aki meg akkoriban a Barcelona keretének tagja volt, bár El Clásico nem jutott neki.

A magyarok szempontjából természetesen az 1952-től kezdődő bő évtized a legfontosabb. Sőt, Szegedi (Simatoc) Miklós, a Nagyváradi AC 1943–1944-es magyar bajnok csapatának fedezete már az 1950–1951-es idényben játszott két klasszikuson. Utána kezdődött a Kubala-korszak.

Kubala László játszott a legtöbbször El Clásicón, tizenötször. A mostani mérkőzés előtt a Marca készített egy összeállítást az El Clásicók legjobbjairól, Kubala is köztük van. Azt írta a madridi sportnapilap róla: „Kubala 15 Clásicót játszott, amelyeken három gólt szerzett, a mérleg 7 győzelem, 1 döntetlen és 7 vereség. Tizennégy címet nyert a Barcelonával, 256 hivatalos mérkőzésen 194 gólt szerzett. Clásicót vívott edzőként is. A Clásicók mindig is különlegesek voltak számára, egyrészt, mert csalódott volt hajdanán amiatt, hogy nem igazolt Madridba, de főleg egy családi ok miatt: „Életem legnagyobb örömét a Real Madrid adta, azzal, hogy elhozta anyámat Magyarországról, amikor már nyolc éve nem tudtam megcsókolni.” A Marca meg is szavaztatja olvasóit, ki volt az adott évtized legjobbja az El Clásicókon. Az ötvenes évek Barcelona-játékosai közül Kubala vezeti a listát.

Ha már itt tartunk: a hatvanas éveket tekintve Puskás Ferenc vezeti az abszolút listát és ebből következően a madridiakét is. A szavazók kétharmada úgy gondolja, hogy az évtized elején már 33 éves „Pancho” volt a korszak legjobbja. „A Real Madrid másik nagy legendája, Puskás Ferenc gólokkal hagyta nyomát az El Clásicóban. A magyar több mint egy tucatszor bevette a Barcelona kapuját, kitörölhetetlenül beírta nevét e párharcok történetébe.” Pontosan tizennégy gólig jutott, csak Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Alfrédo Di Stéfano és Raúl előzi meg. A még aktív játékosok közül Karim Benzema jár egyedül a közelében, tíz góllal. Még egy kuriózum: Puskás Ferenc az egyedüli, aki Madridban és Barcelonában is szerzett mesterhármast klasszikuson.

Természetesen az Aranycsapat másik két, a forradalom után Spanyolországba igazoló csatára (Kocsis Sándor esetében kis svájci kitérővel) is játszott El Clásicón. Az Aranyfejű, akit Barcelonában El Cabeza de Orónak becéztek, Puskás Ferenc és Kubala László után a harmadik leggólerősebb magyarja a rangadóknak, öt gólig jutott. Czibor is szerzett gólt, mégpedig 1959-ben Cádizban egy nyári tornán játszott 4–3-as vereség alkalmával. A Barcelona védelme nem bírt Puskással.