Sport

Születésnapját ünnepli a magyar labdarúgó-válogatott

1902. október 12-én játszotta első mérkőzését

Éppen 120 éve, 1902. október 12-én játszotta a magyar labdarúgó-válogatott az első, ma is hivatalosnak tartott mérkőzését. Az akkori eredmény (0:5 az osztrákok ellen) sokkal rosszabb volt, mint a folytatás.

Születésnapját ünnepli a magyar labdarúgó-válogatott
Az első nagy tornagyőzelem után: Kocsis, Zakariás, Lóránt és Grosics Helsinkiben (Balra Beara, a jugoszlávok kapusa)
Fotó: MH Archív

Az akkori mérkőzés játékosai (Bádonyi – Berán, Gabrovitz – Koltai, Pozsonyi, Bayer – Buda, Steiner, Pokorny, Hajós) nem tudták, hogy az első hivatalos meccsen szerepelnek, a találkozót egyébként akkoriban még Bécs–Budapest mérkőzésként hirdették meg. Az MLSZ 1901-es alapítása óta az úgynevezett reprezentatív csapat játszott már mérkőzéseket, két nálunk túrázó brit alakulat, a Richmond AFC és a Surrey Wanderers ellen. Amikor néhány évvel később a válogatottban addig szerepelt játékosok bordó bársonysapkát kaptak válogatott szerepléseik elismeréseként, az angolok ellen pályára lépett futballistáknak is adtak belőle.

A magyar labdarúgó-válogatott 1902 októberével kezdődően az olaszok elleni, idén szeptemberi Nemzetek Ligája-mérkőzéssel bezárólag 974 mérkőzést játszott, nagyjából 2025-re prognosztizálható, hogy elérkezünk az ezredik mérkőzéshez. Az eddigi mérleg 459 győzelem, 211 döntetlen, 305 vereség.

A játékosok közül Király Gábor és Dzsudzsák Balázs a rekorder, 108-108 szerepléssel, valószínűleg Dzsudzsák ezt tornássza majd fel novemberben 109-re. Rajtuk kívül Bozsik József érte el még a százas határt, 1962 tavaszán a 100. mérkőzésével búcsúzott az uruguayiak ellen. Úgy is halt meg, hogy százszoros válogatottnak tudja magát, aztán az MLSZ 2000-es átigazításánál ez 101-re emelkedett.

A góllövőlista élén Puskás Ferenc neve áll, az Aranycsapat egykori kapitánya 84 gólt szerzett. Mögötte Kocsis Sándor (75) és Schlosser Imre (58) következik.

A válogatott a legsikeresebb korszakát 1950 és 1956 között élte meg, ez nevezzük az Aranycsapat időszakának, noha a „névadó” siker, a helsinki olimpia megnyerése csak két évvel későbbi. A Sebes Gusztáv kapitánysága alatt töltött időszakban a magyar válogatott olimpiai bajnok lett, megnyerte az Európa-kupát (a közép-európai válogatottak sorozatát), diadalmaskodott az Évszázad mérkőzésén, Londonban, kiütötte a visszavágón is az angolokat (7:1), valamint bejutott az előző torna két legjobb csapatának kiejtésével a világbajnoki döntőbe. Bernben aztán nem tudta feltenni az i-re a pontot, 3:2-re kikapott a német válogatottól.

Az 1954-es svájci a második világbajnoki ezüstérem volt a magyar labdarúgás történetében – az 1938-as tornán ugyanezt érte el a Dietz Károly szövetségi kapitány és Schaffer Alfréd edző által irányított gárda. Holland-India, Svájc és Svédország válogatottjának legyőzésével vezetett az út a fináléba, ott az olaszok 4:2-re legyőzték a magyarokat.

Az először 1958-ban kiírt kontinensbajnokság történetében két alkalommal jutott a legjobb négy közé a válogatott, 1964-ben a spanyolországi, 1972-ben a belgiumi négyes döntőben szerepelt. Előbbiben harmadik, utóbbiban negyedik lett. (1962-ben és 1966-ban a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon, Chilében hat, Angliában öt európai válogatott került a negyeddöntőbe.)

A nagy tornák szempontjából vitathatatlanul a legsikeresebbek az olimpiai futballtornák voltak a magyarok számára. Az 1912-ben megszerzett Vigaszdíj a magyar válogatott történetének első trófeája. 1952 és 1972 között, amikor csak elindult a magyar csapat a játékokon, mindig dobogón végzett, 1952-ben, 1964-ben és 1968-ban aranyérmes, 1972-ben ezüstérmes, 1960-ban pedig bronzérmes lett. Jellemző, hogy mindkét alkalommal, amikor nem nyert aranyat a csapat, nagy csalódást keltett a „csak” ezüst vagy a „csak” bronz.

Kapcsolódó írásaink