Sport
A Ferencváros egyszer már csodát tett a Marakanában
A Crvena zvezda elleni döntetlen KEK-döntőt ért

Ráadásul egy olyan csapat ellen, amelynek sportigazgatója, Marko Marin, a tavasszal még a Fradi játékosa volt. De senki se csüggedjen, a Ferencváros gazdag történetében akad példa arra, hogy a csapat szenzációsan teljesített a Cz ellen Belgrádban.
Pedig a nevében még mindig a Vörös csillagot viselő, a titói Jugoszláviában az ország legsikeresebb klubjává emelkedő piros-fehérek hajdanán kifejezetten a magyar klubcsapatok mumusának számítottak. Csak az összeurópai kupasorozatokat nézve, 1960-ban az Újpesti Dózsa ugyan kiejtette Zvezdát, de aztán a belgrádi 1970-ben visszavágtak, az immár egykori játékosukról, Rajko Miticsről elnevezett stadionjukban – amelyet a népnyelv Marakanának hívott és hív – két nagy sztárjuk, Dragan Dzsajics és Zoran Filipovics vezérletével 4:0-ra megverték a lilákat. Mindössze két évvel azután, hogy a Közép-Európai Kupában 4:1-re nyertek a Dózsa ellen. 1971 őszén a Komlói Bányász nyert ugyan Belgrádban, de csak azt követően, hogy a baranyai bányászvárosban 7:2-re kikapott az akkori jugoszláv kupagyőztestől.
A Ferencváros az 1974–1975-ös Kupagyőztesek Európa-kupája-sorozat elődöntőjében az első mérkőzést 2-1-re megnyerte a Népstadionban a Crvena zvezda ellen. Az addigi idegenbeli szereplés okot adott a bizakodásra, de mindenki tudta, borzalmasan nehéz visszavágóra van kilátás. Stadioncsúcsot jelentő – a hivatalos adatok szerint – 96 500 néző látta a mérkőzést, bár a helyszínen jártak szerint talán még többen is voltak. (A korabeli Népsport is 110 000 nézőt írt.)
Pusztai László góljával a Fradi vezetést szerzett, ezt a Zvezda vajdasági játékosa, Kéri Mihály kiegynelítette. Sőt, Zoran Filipovics gólja után hosszabbításra álltak a csapatok. A második félidő majdnem felét a zöld-fehérek emberhátrányban töltötték, Bálint László kiállítása miatt. Foggal-körömmel védekeztek, mígnem a 82. percben Máté János kiharcolt egy büntetőt, amit Megyesi István higgadtan a hálóba lőtt.
Így jutott a Ferencváros a KEK-döntőbe egy olyan csapattal szemben, amelyik aztán, 1979-ben az UEFA-kupa döntőjéig jutott.