Sport
Az olimpiai aranyérme a féltve őrzött öröksége
– Hogyan emlékszik vissza 1972. szeptember ötödikére?
– Szörnyű nap volt. Az izraeli sportolók szemben laktak velünk az olimpiai faluban, s edzőmmel Adler Zsigmonddal meghívtak minket. Szerencsére ez a látogatás miattam késett, mert akkor mi is a terroristák túszai lehettünk volna. Nagyon megijedtünk, amikor megtudtuk, hogy mind a tizenegy túsz sportoló meghalt a rosszul sikerült mentőakcióban. Az a hír terjedt el az olimpiai faluban, hogy a Fekete Szeptember terrorszervezett robbantani fog az olimpián.
– Attól nem félt, hogy hiába kezdett jól az olimpián, amelyen sorra verte az ellenfeleit, ha nem folytatják a játékokat, akkor nem nyer olimpiát?
– Engem nagyon megviselt, hogy ártatlan sportolókat a palesztin gyilkosok kivégeztek. De mivel az olimpiai folytatódott, ha féltem is az újabb merénylettől, a folytatásban úgy küzdöttem, hogy az izraeli áldozatokért is ütök.
– Öt mérkőzés megnyerésével lett olimpiai bajnok. Melyik volt a legnehezebb meccse?
– A thaiföldi Sripirom Surapongot kiütöttem, az ausztrál Dennis Alan Talbotot 5–0-ra vertem. A veterán szovjet Vagyimir Ivanov viszont kemény ellenfél volt, a hajrában biztosítottam be a 3–2-es győzelmemet. Ugyan a döntőben az észak-koreai U-Gil Kimet is egyhangú pontozással győztem le, de a nagy tét miatt ez volt a legnehezebb meccsem. Az első olimpiámon, Mexikóban sérülés miatt leléptettek. Most viszont ott voltam a siker kapujában. Edzőm, Adler Zsiga bácsi azt mondta a ringbe lépés előtt, mert látta, hogy mennyire feszült vagyok, hogy majd én izgulok, te pedig bunyóz úgy, mind eddig. Szót fogadtam, és nyertem. A koreaiak ezt nehezen viselték el, egy év múlva visszavágót szerveztek Phenjanban. Ott is megvertem Kimet, tovább nem forszírozták a mérkőzéseinket.
– Mennyi jutalommal járt ötven éve az olimpiai aranyérem?
– Mondhatnám egy meleg kézfogással és egy Munka Érdemrend aranyfokozat kitüntetéssel. Kaptunk még ötvenezer forint jutalmat is, amiből még egy Trabantot sem tudtam venni.
– Soha nem csábították, hogy legyen profi?
– A montreali előolimpia után megkerestek, s egy négyszázezer dolláros profi szerződést ajánlottak. Már úgy volt, hogy kint maradok, amikor felhívtam nevelőanyámat, aki amikor megtudta, hogy mi a tervem, sírva kérte, hogy ne hagyjam el őket. Mivel ők befogadtak a családjukba, felneveltek, nem hagyhattam cserben őket.
– Köztudott, hogy újszülöttként az újpesti zsinagóga előtt találták meg. Hogyan lett a neve Gedó György?
– Úgy, hogy örökbe fogadtak, és nevelőapámat Gedó Istvánnak hívták. A vér szerinti szüleimről csak annyit tudtam, hogy zsidók voltak, így aztán én is izraelita vallású vagyok. Békéscsabán nőttem fel, később kerültem Pestre, ahol a Hajógyárban hegesztő lettem. Talán akkor kerestem a legjobban. Az edzőm, Adler Zsigmond lett a Vasasban, második apámként tiszteltem, amit a ringben elértem, azt neki köszönhetem.
– Sportolói pályafutása után üzletvezető lett a Szép utcai borozóban, ahová a lovas szövetség elnökségi ülései után többször betértünk. Sokan azt hitték, hogy a gebinben meggazdagszik.
– Jó lett volna, de a fizetésem nem volt sok. A borravalót pedig megitták a haverok. Nyolc évig vezetem azt a gebint, de végül anyagilag csődbe mentem.
– Kinek az ötlete volt, hogy cipőpucoló legyen a Hősök terén?
– A kilencvenes évek elején, elkeseredésemben azt mondtam, ha kell elmegyek cipőpucolónak… Egyik kollégám azt mondta, nem is rossz ötlet, talán így az illetékesek felfigyelnek arra, hogy volt olimpiai bajnokoknak is lehetnek megélhetési gondjaik. Csináltunk egy Boxoltasson az olympiai bajnokkal! feliratú táblát, s kiültem a Hősök terére. Volt, aki egy százast adott, ami ma ezer forintnak felehet meg. Külföldi turisták valutát adtak. Nagy balhé lett belőle. De nem bántam meg, ezzel elindítottam azt a folyamatot, amelynek az lett az eredménye, hogy 1998. január elsejétől az állam bevezette az olimpiai járadékot.
– Ezzel megoldottak az anyagi gondjai?
– Gazdag nem lettem, de a járadék biztosítja a nyugodt megélhetést. Nem szorulók a gyerekeim támogatására. György fiam ötvenegy, Angelika harminckettő, Gábor huszonkilenc éves. És van két csodálatos leányunokám. Ők a boldogságaim!
– Hol tartja az olimpiai aranyérmét?
– Mivel vadászom, az olimpia aranyat a biztonságos fegyverszekrényemben tartom. Korábban elhíresztelték, hogy eladtam. De ez nem igaz. Nem is tehettem volna meg, hiszen ezt nemcsak magamnak, hanem a hazámnak is nyertem. És ez az egyik örökségem.
