Összefogás az ukrán sportolókért

Több mint fél éve tart az orosz invázió Ukrajna ellen, a háború miatt bezártak az iskolák, megszűntek a sportolási lehetőség, és sok férfi sportoló harcol a hazájáért. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) vezetése mindjárt a háború kitörése után segélyakciót szervezett.

Fábián László, a MOB főtitkára kérdésünkre elmondta, hogy kezdeményezésükre a magyar sportért tevékenykedő kilenc szervezet összefogott és tízmillió forintot ajánlott fel az ukrajnai háború Magyarországra érkező menekültjeinek támogatására.

A magyar segítségnyújtás lehetőségeiről Gyulay Zsolt a MOB és Szergej Bubka, az Ukrajnai Olimpiai Bizottság elnöke – mindketten 1988-ban Szöulban nyertek olimpiát – több alkalommal is egyeztetett.

A volt világcsúcstartó rúdugró Bubka több szervezetet és vállalatot is megkeresett, hogy lehetőségeik szerint küldjenek adományt Ungvárra, a Junist Sportkomplexumba, ahol az Ukrán Olimpiai Bizottság kárpátaljai irodája is található. Az adományok sportruhákat, gyermekruhákat, sporteszközöket és higiéniai termékeket jelentenek.

A külföldi adományok három közreműködő szervezet közös munkájával jutottak el Ungvárra, a gyűjtést és a koordinációt a MOB végezte, a logisztikai, raktározási hátteret a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adta, a szállítási feladatokat pedig a Waberer’s leányvállalata, a WSZL látta el.

Az utóbbi hónapokban több tucat utánpótláskorú ukrán sportoló érkezett hazánkba, akik a szövetségek, egyesületek és magánszemélyek támogatásával nyugodt, profi, és ami ennél is fontosabb, békés körülmények között készülhettek. A MOB összeállításból kiderült, hogy ukrán kajak-kenusok előbb Budapesten készültek, majd edzettek Szolnokon is.

„Amikor elkezdődött a háború, az összes iskola bezárt, nem volt lehetőség az edzésre, a gyerekek az óvóhelyen mentették az életüket” – mondta Natalija Zsiliaieva, az ukrán kajak-kenusok edzője. – „Amikor felhívtak, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy Magyarországon készüljünk, három nap alatt összepakoltunk, és elindultunk. Itt mindenki nagyon kedvesen fogadott, és folytathattuk az edzéseket” - tette hozzá.

Az úszók Debrecenben, illetve Kaposváron készülnek, a Magyar Úszószövetség biztosította számukra a szárazföldi és a vízi edzés, valamint a versenyzés lehetőségét is.
„Nagyon tetszik Magyarország, de nem maradhatunk itt örökké, hálásak vagyunk az országnak, a városoknak – mondta Halina Jemelianenko, az ukrán úszók edzője.

– Tartjuk a kapcsolatot az otthoniakkal, és a gyerekeknek fontos, hogy készülhetnek, de nyilván a békére vágyunk, arra, hogy vége legyen a háborúnak - tette hozzá.

A cselgáncsozók Debrecenben készülnek: 6 és 17 év közöttiek. Sokukat a szüleik a veszély miatt elküldtek otthonról, amint kitört a háború. Hiába kitűnőek a körülmények, a fiatal sportolók a honvágy miatt sokat sírnak.
„Jól érzem magam, mintha otthon lennénk, sőt, sok olyasmi is van itt, ami otthon nincs. Még csak tizennégy vagyok, de már tudom, milyen borzalmas a háború, s milyen szomorú távol lenni a szüleinktől” – mondta Makszim Szemenov.

A MOB beszámolójából kiderült, hogy nemcsak a szövetségek, egyesületek, hanem a szakosztályok is segítenek. A Ferencváros gyorskorcsolya szakosztálya egy ukrán családnak segít, amelynek két gyermeke korcsolyázik. „Vonattal érkeztek, két nagyon alázatos kisfiúval és a nagypapával, és minimális felszereléssel. Késő éjszaka jöttek, kimentünk eléjük a vonatállomásra, és az egyik fiú ült be mellém a kocsiba, s szívszorító volt, ahogy szorongatta az ölében a korcsolyáját. Befogadta őket a csapat, ruházatban, élelemben segítettünk, a szövetség segítségével pedig lakást is biztosított. Az édesanya munkát keres, az édesapa pedig otthon van, Ukrajnában, mert nem tudott eljönni” – mondta Csizmadia Ildikó, az FTC korcsolya szakosztály utánpótlás-vezetője.

Sajnos, a háború még mindig tart, naponta sok ezer menekült érkezik Ukrajnából, köztük fiatal versenyzők is, akinek a sportolás segíthet abban, hogy enyhítsen a háború okozta súlyos traumán.