Sport
El Bakkali és a baki
A lassú futás a tizenöt döntős közül sokak számára kedvezőnek tűnt, ennek ellenére nem váltottak teljes sebességbe a legjobbak csak az utolsó két körön. Addigra már jószerivel csak az olimpiai bajnok kenyai Conceslus Kipruto (aki az idén csak harmadik volt hazája válogatóján), az etióp Lamecha Girma és a tokiói olimpia marokkói bajnoka, Soufiane El Bakkali futott éremre is esélyesen.
A sprintbefutót azonban az utóbbi kettő közül El Bakkali bírta jobban és a korábbi évek világbajnoki ezüst- és bronzérme után egy furcsán kocogósan kezdődő, operatőrrel terhelt futamon győzedelmeskedni tudott. Hogy mit jelentett neki ez az aranyérem, azt láthattuk a futás utáni közeli képeken, amikor a marokkói vezetők nyakába borult, meg ahogy a földre feküdt beterítve magát a lelátóról kapott hatalmas marokkói zászlóval.
„Nagyon boldog vagyok az aranyéremmel – mondta. – Rendkívül bonyolult, taktikus versenyt futottunk, amiben a végén jó helyről kezdhettem meg a hajrát. Bíztam a négyszázas tempómban, sokat dolgoztunk rajta.”
Az Egyesült Államokban csak másodszor versenyző El Bakkali győzelme a világbajnokságok történetének leglassabb futása volt, a 8:25.13 percet ugyanakkor nem kell magyarázni, ez a táv a győzelemről és a helyes stratégiáról szól.
A kenyaiaknak változatlanul semmi extra nem sikerül ezen a világbajnokságokon, zsinórban hét vb-n nyerték ezt a távot, tizenötből tizenháromszor győztek, többek közt a Conseslus Kipruto is kétszer, aki most meg kellett elégedjen a harmadik hellyel. Az ezüst ugyanis az etióp Lamecha Girmáé lett 8:26.01 perccel.
Az El Bakkali-Girma összecsapások immár 7:1-re állnak az előbbi javára.
