Sport

Vérrel írt történelem, avagy diktatorna

Repedeznek a falak. A nyugati edzésmódszereket istenítő és az Európa keleti részén dívókat gőgösen kritizáló, emberpalánta-nyűvőnek tartó sportvilág és annak sportsajtója egyre-másra kénytelen szembenézni azzal, hogy gonosz emberek és rossz edzők mindenhol akadnak. Mindenki eredményeket szeretne. S az ár olykor megengedhetetlenül magas.

Vérrel írt történelem, avagy diktatorna
A gerenda a női torna egyik legveszélyesebb szere, minden le- és ráesés komoly sérülést okozhat
Fotó: AFP/Edith Geuppert

Nyolc hónappal az egy évvel halasztott tokiói olimpia után lassan fény derül arra, miért kellett az angol női tornászválogatott edzőjét, Liz Kincaidet kiiktatni az ötkarikás felkészülés utolsó szakaszában. (Akkor az volt a fáma, hogy visszavonult.) Tavaly nyárra ugyanis szép lassan összeállt a régi bűnökből épített vád, és a nyilvánosság kizárásával, de csak meghozta a döntését a Brit Tornaszövetség: nem maradhat a válogatott edzői stábjában olyan valaki, akinek embertelen módszerei ellen több szülő is panaszt emelt.

A panasz persze enyhe kifejezés. Két tornásznő vádat emelt. S nem csupán Kincaid a cél. Botrányos a sportági szövetség által működtetett rendszer egésze.

Az Egyesült Királyság legmagasabb sportszervezeteinek delegálásával létrehozott, Anne Whyte által irányított független testületben zajlanak a vizsgálatok, és a BBC szerint május végére leteszik jelentésüket az asztalra. De egyes részletekre az érintett tornásznők elmondásából már fény derült.

A walesi Poppy Wynn elmesélte, hogyan szenvedett gátszakadást tizenkét évesen egy gerendaedzés során, amikor Liz Kin­caid nem figyelt rá. A ma 25 éves extornásznő elmondta, hogyan kért segítséget fájdalomtól gyötörten, vértől csöpögve az edzőtől, aki szinte rá se hederített, bevitte az irodába, adott neki egy egészségügyi betétet, majd visszazavarta a tornaterembe. Később a kislány anyukájának azt mondta, a Poppynak edzés közben megjött a menzesze. Az anyuka másképp látta, szerinte a kislánya rosszabbul nézett ki, mintha szült volna, és azonnal kórházba vitte, ahol megállapították a gátszakadást, a nőgyógyász ellátta, és ott tartották éjszakára. Wynn azt is elmondta a BBC riporterének, volt olyan is, hogy hat hétig törött kézzel edzett.

Kincaid könyörtelen bánásmódjáról a háromszoros brit bajnok, Sophie Jameson is hasonlókat mesélt. Eltört bokájáról túl hamar kellett levenniük a gipszet az edzőnő óhajára, ami nemcsak fájdalmakkal, de további sérülésekkel is járt. „Emlékszem, felemáskorláton kiugrott a helyéről a térdem, lenéztem, és ordítottam a rémülettől. Kaptam rá egy vastag kötést, és ő azt akarta, menjek vissza a szerre, hogy legalább felsőtestre gyakoroljak.”

Mindkét lány arról számolt be, hogy Liz Kincaid a testsúlyuk miatt is rendszeresen sértegette őket, az edzések során nagyon sokszor üvöltözött velük, mintha nem emberek lennének, és számtalan alkalommal előfordult, hogy egyáltalán nem figyelt a testi épségükre, nem volt a szer közelében a veszélyes elemeknél. Kincaid minden vádat tagad, azt mondja, ő mindig törődött a rá bízott gyerekek egészségével és jólétével, biztonságával. Úgy tűnik, az ellenkezőjét könnyebb lesz bizonyítani.

Az elmúlt években volt már némi tűzoltás a brit tornasportban, lemondott Amanda Reddin vezetőedző, a sportágban figyelmen kívül hagyott panaszok miatt (jelenleg öt hét alatt 120 telefonbejelentés érkezett a brutális bánásmód miatt az anonim segélyvonalra) bocsánatot kért a tornaszövetség elnöke, Mike Darcey, de a két tornásznő, Wynn és Jameson úgy döntött, nem elégszik meg a sportberkekben zajló vizsgálattal. Polgári pert indítottak az angol edzővel szemben, mondván, különben sosem lesz érdemi változás, Kincaid elmegy külföldre edzősködni, és folytat mindent úgy, ahogy eddig.