Christian Coleman meggondolta magát

Tekintettel arra, hogy már 36 éves, azért ez nem olyan meglepetés, miként az sem, hogy még az idei világbajnokságon, hazai pályán ott szeretne lenni. De nem az újabb trófeáért versenyez (állítólag), hanem hogy örömét lelje szeretett sportágában. Egy éve a tokiói olimpián 400 méteren bronzérmes lett, s a 4x400-as váltó tagjaként aranyérmet szerzett, ez utóbbi volt a 11. olimpiai érme, ennél többet ötkarikás játékokon csak a finn futógép, Paavo Nurmi szerzett egykoron.

Felix hiányzott, és hiányzott a 100 méteres síkfutás világbajnoka, az amerikai Christian Coleman is, aki most állt volna rajthoz először, hogy letelt a 18 hónapos eltiltása, amit azért kapott, mert három doppingellenőrzést kihagyott. A walnuti versenyen 200 méterre nevezték, a hangosbemondó fel is konferálta, de a rajthelyre nem érkezett meg. Hiányában Fred Kerley nyert 19.80 mp-cel.

A nők hasonló távján az olimpiai bronzérmes amerikai Gabby Thomas az idei legjobb idővel, 22.02 mp-cel ért célba. A sprinttávon harmadik lett. Az aranyérmet a honfitárs Twanisha Terry nyerte 10.77 mp-es hátszeles, nem hitelesíthető idővel. Az első 100 méteres középdöntőben győztes, ötszörös olimpiai bajnok jamaicai Elaine Thompson-Herah indoklás nélkül kihagyta a finálét, de eredménye így is a világ idei legjobbja: 10.89 mp. (Ekkor még jó volt a széljárás.)

A női 100 méter világcsúcsát (10.49) 1988 óta, immár 34 éve az amerikai Florence Griffith-Joyner tartja. Bár a legendás eredményt úgy érte el, hogy a futópálya széljelzője 0,0 m/s-t mutatott, körülbelül tíz méterrel arrébb a hármasugró gödörnél 4,3 m/s volt a szél, ami több mint kétszerese a határértéknek. A kétségek ellenére a világrekordot a nemzetközi szövetség elismerte.