A világ legszerencsésebb sráca

„Dylan nagyszerű teniszező, nagyon sokat tett Ausztráliában a kerekesszékesek sportjáért, nagyon sajnáltam, hogy így végződött a profi pályafutása, de aztán rájöttem, nekem is meccsem van, nem mehetek bőgve a pályára” – kürtölte világgá Ashleigh Barty egy órával a meghitt közös pityergés után, amikor két könnyű szettel (6:1, 6:3) bejutott az Australian Open döntőjébe. Ellenfele, az amerikai Madison Keys jó szívvel gratulált neki. Később az is kiderült, hogy szombaton honfitársa, Danielle Collins próbálja meg elvenni Bartytól a hazai tornagyőzelmet. A kevésbé esélyes Collins ugyanis 6:4, 6:1-re verte a hetedikként rangsorolt és ezen a versenyen nagy hullámvölgyeket átvészelő, de most ötlettelen lengyel Iga Swiateket a másik elődöntőben.

No de ki is Dylan Alcott, akiről Barty beszélt? Olyan valaki, aki miatt az ausztrál média későbbre halasztotta a hatórás híreket (mert épp ment a játék), s aki 32 évesen utoljára indult Grand Slam-tornán. Nem sikerült ugyan szépen a búcsú, de a második hely azért nem olyan rossz valakinek, aki a három paralimpiai aranyérme mellé 23 egyéni GS-trófeát nyert. (Többet, mint az épek mezőnyében a 21., rekordgyőzelemre hajtó Rafael Nadal.) Tavaly megcsinálta a Golden Slamet is, vagyis mind a négy tornát behúzta. Az élete azonban nemcsak a teniszről szól, 2017-ben létrehozott alapítványán keresztül mentálisan és anyagilag is segíti a fogyatékkal élő sportolókat, és alapítója egy nívós könnyűzenei fesztiválnak, az Ability Festnek.

„Nem kellett ma nyernem, hogy tudjam, én vagyok a világ legszerencsésebb sráca” – mondta Az év ausztrálja címet a közelmúltban átvevő Alcott a finálé után, majd nagyon sportszerűen dicsérte ellenfelét, aki ezen a napon jobb volt nála, s aki előtt még nagyon sok győzelem áll.

Ma a tán legizgalmasabb nappal, a két férfi egyéni elődöntővel folytatódik az Australian Open. Az olasz Matteo Berrettini a spanyol Rafael Nadallal, míg az alsó ágon a legutóbbi US Open győztese, az orosz Danyiil Medvegyev a görög Sztefanosz Cicipasszal játszik. Négyük közül a görög a legpihentebb, neki elég volt háromszettnyi játék egy körrel korábban, a többiek mind nagyon megszenvedték az ide vezető utat.