Sport
Az örökös gólkirály
Akadnak a magyar labdarúgásnak olyan csillagai, akiknek pályafutásából éveket elvett a háború, akik még parádés karrierjüknél is szebbet befuthattak volna, ha nincs húszas éveik elején a törés. Rudas Ferenc, Sárosi Béla és Szusza Ferenc mellé felírhatjuk csupa nagy betűvel Deák Ferenc nevét is, aki vasárnap lenne százéves.
Az „örökös gólkirály” – szerette magát így nevezni, és szemernyi túlzás nem volt ebben. A nemzetközi statisztikákban jegyzett bajnokságokat tekintve egyetlen futballista tudott több gólt szerezni egy bajnoki idényben, mint az ő 1945–1946-os 66 találata: egy Skóciában született, amerikaivá lett center, bizonyos Archibald McPherson Stark, aki az American Soccer League 1924–1925-ös idényében, a Betlehem Steelers mezében 44 mérkőzésen 67 gólt jegyzett. Soha, senki más nem jutott nála magasabbra! Ha úgy tetszik, örökös Európa-rekorder.
Ma már elképzelhetetlen léptékben rugdosta a gólokat, 1945 és 1949 között – két idényt még anyaegyesületében, a szentlőrinci SZAC Barátságban, majd kettőt a Ferencvárosban töltve – 124 mérkőzésen 210 gólt szerzett a világ legjobbjai közé tartozó magyar élvonalban. Így 1946-ban 34 mérkőzésen 66, 1947-ben 30 meccsen 48, 1949-ben megint 30 találkozón 59 góllal lett az élvonal gólkirálya. Pályafutása során mind a válogatottban (20/29), mind a SZAC-ban (72/128), mind pedig a Fradiban (83/121) több gólt szerzett, mint ahány mérkőzésen játszott. Világviszonylatban is kevés olyan futballista akad, aki legalább húsz meccsen a legjobbak között szerepelt, és 1,45-ös gólátlaggal zárt!
Túl későn született ahhoz, hogy részese legyen az 1938-as vb-ezüstnek, ahhoz pedig túl korán, hogy az Aranycsapat diadalainak pilléreként emlékezhessünk rá? Az első állítás biztosan igaz, a második talán csak részben. A negyvenes évek csatárcsillaga, aki húsz válogatottmérkőzéséből mindössze négyen nem talált a kapuba, 1949. november 20-án, 27 évesen játszott utoljára a nemzeti tizenegyben.
Sebes Gusztáv nem szerette, és nem bocsátotta meg a disszidálási kísérletét sem. A hatalom, akárcsak Budai II-t, Kocsist, Hennit, majd fél évvel később Czibort, őt is száműzte az addigra már ÉDOSZ-nak nevezett Ferencvárosból. Példátlan a magyar futball történetében, hogy egy egy évvel korábban még bajnok csapatot így szétszedjenek. (Talán a NAC-é hasonló példa, egy más történelmi helyzetben.) Deáknak egyébként leginkább az volt a „bűne”, hogy a siófoki Fogas étteremben eljátszatta a zenészekkel az addigra betiltott Fradi-indulót, amit természetesen teli torokból énekelt. Ráadásul még meg is verte az őt felelősségre vonni próbáló ÁVH-sokat.
