Sport

Kiaknázatlan kincs

A volt válogatott Bódog Tamás közel három évtizede Németországban él, kiváló kapcsolatokkal bír, érdemes figyelni a mondandójára

A magyar labdarúgás gazdag. E rövid tényállítás ezúttal nem a feljavult infrastrukturális helyzetre, nem a kluboknak a korábbihoz képest vitathatatlanul magasabb költségvetésére, még csak nem is a kétségtelenül dicső múltra vonatkozik. Inkább eufemikus tartalmú – arra utal, hogy nem sáfárkodunk jól az értékeinkkel. Ez jutott eszembe, amikor Bódog Tamással beszélgettem. A harminc éve Németországban – vagy Németországban is – élő korábbi válogatott hátvéd négy klubnál is dolgozott az élvonalban, háromnál vezetőedzőként, mégsem kapott hosszú távú bizalmat, elegendő türelmet a munkájához. Nem használjuk párját ritkító kapcsolatrendszerét, tapasztalatait. Pedig igencsak megfontolandó a véleménye.

Kiaknázatlan kincs
A hosszú távú bizalom elengedhetetlen lenne, vallja Bódog Tamás
Fotó: MH/Török Péter

– Szoktam azon gondolkodni, létezik-e még nemzeti futballkarakter. Vagy az teljesen eltűnt a Bosman-szabály bevezetése után felduzzadó légiós kontingensek miatt, illetve éppen a bizonyos klubokra jellemző multikulturális jelleg miatt?

– Másfelől közelíteném meg. Sokszor hallom, hogy visszasírják a magyaros jelleget, a technikát, a régi stílust. Ám ma már mindenütt nagyon technikás játékosok vannak. Ráadásul azt is látni kell, hogy annyira felgyorsult a játék, hogy egyszerűen nem lenne idő pepecselni, cselezgetni, dajkálni a labdát. Ma már mindent azonnal, direktben, minél kevesebb érintéssel kell megoldani. A világon szinte mindenütt megtanultak futballozni, mondok akár az afrikaiak közül is szuper technikás játékost.

– Ha a nemzeti futballkarakter kevésbé jellemző, léteznek-e edzői iskolák? Arra is gondolok, hogy hajdanán Németországban nagyon sok élvonalbeli edző Hennes Weisweiler játékosa volt, mint Berti Vogts, Horst Köppel, Winnie Schäfer, Jupp Heynckes, Uli Stie­like, és még sorolhatnánk. Vagy Olaszországban, a Milannál Arrigo Sacchi keze alatt játszott Carlo Ancelotti, Marco van Basten, Frank Rijkaard, Roberto Donadoni. De említhetem Garami Józsefet is, pécsi játékosai közül ön, Márton Gábor, Mészáros Ferenc, Róth Antal mind-mind edző lett.

– Az biztos, hogy nagyon fontos, milyen hatás éri az embert játékosként, mi formálja. Nekem nagy szerencsém volt, Garami Józsi bácsinak, Rocsónak, azaz Róth Antalnak is voltam itthon a játékosa, amikor hazajöttem a Videotonhoz, Mezey Györggyel dolgozhattam együtt. Németországban a legjobbakkal volt alkalmam dolgozni, Ralf Rangnick Ulmban volt edzőm, Kloppo, Jürgen Klopp pedig Mainzban. De említhetem Thomas Tuchelt, aki éveken keresztül játékostársam volt Ulmban. Egyik segítőjével, Löw Zsolttal, Cicával a Red Bullnál dolgoztunk együtt.

– Ahogyan látom, Ralf Rangnick szerepe most fundamentális a német futballban. Nem is tudom hirtelen, volt-e már ilyen a Bundesligában, de a legjobb, legerősebb három csapatnál mind egykori tanítványai irányítják a csapatot. A Bayernt Julian Nagelsmann, a Borussia Dortmundot Marco Rose – aki szintén volt Mainzban játékostársa –, az RB Leipziget Jesse Marsch dirigálja.

– És még sorolhatnám, hiszen az osztrák Adi Hütter és Ralph Hasenhüttl is dolgozott Salzburgban vagy Lipcsében. Vagy például Roger Schmidt a PSV, Thomas Letsch a Vitesse, Markus Gisdol a Lokomotiv Moszkva, Oliver Glasner az Eintracht Frankfurt, Dieter Hoeness fia, Sebastian a Hoffenheim, a Lie­feringtől érkező dán Bo Svensson a Mainz, Alexander Zorniger a ciprusi Apollon Limasszol, Matthias Jaissle pedig az RB Salzburg vezetőedzője. Meg kell hogy mondjam, Dietrich Mateschitz, a Red Bull főnöke nagyon komolyan vette, hogy szakmailag mindenki egy hullámhosszon legyen, emlékszem, amikor a IV. osztályban voltunk a Lipcsével, repülőgépet küldtek értünk, vittek Salzburgba, nézzük az ottani edzéseket, hogy tanuljunk.

– A magyar válogatottban is szereplők, Gulácsi Péter, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik miatt itthonról is nagyon követjük a Salzburgban és Lipcsében zajló dolgokat. Egészen elképesztő, ahogyan foglalkoznak a Red Bullnál az utánpótlással. Fantasztikus scoutrendszerük lehet.

– Az is kiváló, de azt is kiemelném, ahogyan utána foglalkoznak a fiatal játékosokkal. Elképesztően jó az egyéni képzés. Nagyon biztos érzékkel választanak ki játékosokat, meglehetősen ritkán lőnek mellé. Három-négy olyan játékost minden évben beépítenek a csapatba, akit aztán el tudnak adni. Most már a nagy klubok is tisztában vannak azzal, hogy érdemes a Salzburgból játékost venni, mert nagyon jól képzettek. Építik fel a játékosokat, mint most a két csatárt, Noah Okafort és Karim Adeyemit.

Utóbbi már német válogatott, de szerintem Okafor, aki svájci válogatott, még nála is jobb. Megvan a rendszer. A klub megszerzi a 14–16 éves játékosokat, akiket aztán, ha úgy alakul, odaad a fiókcsapatnak, a Lieferingnek, ahol játéklehetőséget kapnak. S ha megerősödtek, játszanak az RB Salzburgban. Megemlíteném, hogy nemrégiben láttam egy listát, amely szerint az Ajax értékesítette egy adott idényben a legmagasabb összegért a játékosait, de ez az az idény volt, amikor Frenkie de Jong elment a Barcelonához, Matthijs de Ligt pedig a Juventushoz. Akkor a Salzburg volt a második, most már, szerintem, első.

– Ralf Rangnick, aki szakmailag a Red Bull-futballfilozófia atyja, mit csinál most? Egy-másfél éve itthon is nagy nyilvánosságot kapott, hogy tárgyal a Milannal, és vinné Szoboszlai Dominikot.

– Nyáron Moszkvába költözött, a Lokomotiv sportigazgatója lett. A klubot olyanná akarják felépíteni, hogy konkurálhasson a Zenittel. Egészen október végéig Marko Nikolics volt a vezetőedző, aki a Videotonnal bajnokságot nyert. Ám menesztették, úgy hallottam, nem tetszett, hogy túlságosan védekező, biztonsági játékot akar, nem olyat, ami beleillik a Red Bull filozófiájába. Markus Gidol lett az edző, akivel a Hoffenheimnél együtt dolgozott Rangnick.

– Egy picit áttérve a magyar futballra, ha valami párhuzamot szeretnénk vonni az NB I. és a Bundesliga 1. között, akkor azt említeném, hogy mindkét helyen gyakorlatilag már az idény előtt lehet tudni, ki lesz a bajnok. Itt a Ferencváros, ott a Bayern München. A magyar futballnak hosszú távon biztosan nem jó, ha nincs igazi verseny a bajnoki címért. És a németnek?

– Ott sem jó. De a Bayernnel nem lehet versenyezni. Egyszerűen tönkreteszi a riválisokat. Így volt korábban a Dortmunddal, ahonnan megvette Mats Hummelst, Robert Lewandowskit, Mario Götzét, most pedig az RB Leipzigtől vitte el az edzőt és két játékost.

– Van különbség a tulajdonos versus edző viszonyban a német és a magyar futballban?

– Alapesetben teljesen más a német klubok tulajdonosi szerkezete, mint a magyar. Ez sok mindent meghatároz. Mégis inkább azt emelném ki, hogy itthon kevesebb a türelem az edzőkkel szemben. Mindenki azonnal akar eredményt, kicsi a tizenkettes mezőny, fél, nehogy a csapat bajba kerüljön. Pedig ha valakit pénteken kineveznek, nem lehet azt várni, hogy szombaton már látható lesz a fejlődés, megtáltosodik a csapata. Ilyen szempontból különleges volt a kisvárdai helyzetem. Miután átvettem a csapatot, játszottunk öt-hat meccset, nem kaptunk ki otthon, de még nem állt össze a csapat. Aztán jött a koronavírus miatti leállás, ami egyéb szempontokból rengeteg nehézséggel járt, de mégiscsak volt időnk összedolgozni a csapatot.

– Az utóbbi időben elképesz­tően felgyorsult a futball, ezt részben érintettük már a beszélgetés elején. Meddig fokozható még a sebesség?

– Némi túlzással a végtelenségig, ha arra gondolok, hogy még lehet fejlődni, például a gondolkodás gyorsaságában, abban, hogy valaki minél gyorsabban – adott esetben a másodperc törtrésze alatt – válassza ki az optimális megoldást. Amúgy a magyar futball például ebben van lemaradásban. Sebességben.

– Új jelenségnek látom, hogy a világ legjobbjai, Messi, Cristia­no Ronaldo, Lewandowski, Ibrahimovic jócskán túljárnak már a harmincadik születésnapjukon. Meddig tolható ki a játékosok korhatára?

– Szerintem ezek kivételes példák, kivételes futballistákról. Érdemes rájuk nézni, Ronaldo vagy Lewandowski fanatikusan vigyáz a testére, a fizikumára. Azt gondolom, hogy mivel ma sokan nagyon korán, akár 18–19 évesen bekerülnek ebbe a tempóba, általánosságban nem tolódik ki a korhatár.

– Szokták keresni edzőkollégák itthonról?

– Igen, és ha hívnak, én szívesen elmondom a meglátásaimat, válaszolok a kérdéseikre, igyekszem segíteni, akinek és ahogyan tudok.

– Végezetül áruljon el valamit a közeljövőre vonatkozó terveiről!

– Lehet, hogy meglepem, de oroszul tanulok. Érettségiztem belőle, de azért nem árt feleleveníteni. Angoltanfolyamra is beiratkoztam, pedig beszélem a nyelvet. De ezek biztosan nem árthatnak. Amellett rengeteget járok meccsekre Németországban, és ha itthon vagyok, Magyarországon is, a kapcsola­taimnak köszönhetően járok nagy csapatokhoz. Voltam Kloppónál Liverpoolban, elképesztő, amiket láttam, mindenre ügyelnek. Voltam Dortmundban Marco Rosénál, készülök Moszkvába, megnézem Rangnickot a Lokomotivnál, illetve Sandro Schwarzot, egykori játékostársamat, aki a Dinamo Moszkvát irányítja. Emellett futballozom is egy öregfiúk csapatban, ahol Horst Hrubesch és Gudo Buchwald az edző. A játékostársam Maurizio Gaudino és Dariusz Wosz.

Kapcsolódó írásaink