Sport

Démonai ellen gospelt hallgatott

A jamaicai Elaine Thompson-Herah úgy védte meg olimpiai bajnoki címeit 100 és 200 méteren, hogy az sem volt biztos, kivívja-e a jogot a tokiói indulásra

Minden idők második leggyorsabb futónője, a jamaicai Elaine Thompson-Herah a BBC-nek nyilatkozva sok mindent elárult arról, hogy a riói olimpia 100–200 méteres aranyérmeseként hogyan volt képes az ismétlésre öt évvel később Tokióban.

Démonai ellen gospelt hallgatott
Országos csúccsal győzött Thompson-Herah 200 méteren Tokióban
Fotó: AFP/Luis Acosta

Az elmúlt évek igencsak gyötrelmesek voltak Thompson-Herah számára, egy konok Achilles-ín-sérüléssel küszködött. „A gondolataim nem voltak a helyükön, tudtam, hogy beszélnem kell a fejemmel” – emlékezett vissza a futónő a felkészülési időszak legnehezebb heteire, arra a két hétre, ami a jamaicai olimpiai válogató előtt azzal indult, hogy egy csendesebb periódus után újra fájdalmat érzett a sarkában. Attól félt, az Achilles-ín-sérülése megakadályozza, hogy kivívja az ötkarikás részvételt, s hogy egyáltalán esélye legyen megvédeni bajnoki címeit a két sprintszámban.

Ettől kezdve minden reggelt imádkozással indított, és olvasott egy keveset a Bibliából, napközben pedig rákapott a spirituális dalok hallgatására. Nagyon hamar a nigé­riai gospelénekes, Mercy Chinwo lett a kedvence (Anywhere You Lead Me I Will Go), s rávette magát arra is, hogy mindennap írjon pár önlelkesítő sort az edzésnaplójába. Olyan egyszerű vágyakat, hogy: „10.50 mp-et fogok futni… Meg tudom csinálni… Győztes vagyok, bajnok vagyok, a leggyorsabb élő futónő vagyok.”

Szerinte azzal, hogy leírta, hangosan kimondta ezeket, hinni is tudott benne – és tény, hogy meg is csinálta. Pedig a 2017-es londoni és 2019-es dohai világbajnokságon 100 méteren dobogóra se jutott, a 200 méteren pedig a döntőbe se került be. És hiába jegelte, kezelte a sarkát, a jamaicai válogatóra csak annyira jött rendbe, hogy nem maradt le Tokióról. Még a 400 méteres futónő, Shericka Jackson is megelőzte. De egy hónap alatt megküzdött a fentebb idézett módon a démonaival, és megváltozott a világ.

Az olimpia előtti utolsó versenyén 10.71 mp-cel nyert, négy éve nem futott ilyen jól, miközben a riválisok épp elkezdtek gyengélkedni. Aztán elkezdődött az olimpia. Bejutott a döntőbe (10.76) és már csak az utolsó lépéseket kellett megtegye.

„Minden korábbinál jobban izgultam, szinte kirobbantam a rajtgépből” – mondta. Idejével 0.01 mp-cel megelőzte a legendás Florence Griffith-Joynert, aki 1988-ban 10.62-vel nyert olim­piai aranyat, és miként az 1998-ban elhunyt amerikai, ő is megvédte címét. Pár hétre rá, augusztus 21-én pedig övé lett minden idők második legjobb női eredménye: Eugene-ben 10.54-et futott. Az már csak hab a tortán, hogy a 200 méteres döntőben jamaicai csúccsal címet védett, amihez hozzátett a 4×100 méteres váltó tagjaként egy harmadik aranyérmet.

Ha sérülés nem jön közbe, láthatjuk őt rekordokat kergetni akár a 2023-as budapesti világbajnokságon is.

Kapcsolódó írásaink