Megcélozta Bondár Anna a top százat

– Nem sok ideje volt a wiesbadeni kettős győzelmének a megünneplésére.

– Valóban, mert hétfőn már utaztunk a normandiai Le Neubourgba, ahol újabb tornán veszek részt egyesben, és a svájci Xenia Knoll-lal párosban is indulok. De ilyen a profi teniszezők élete. Mindenesetre nagyon feldobott, hogy a vasárnapi döntőben sikerült legyőznöm az első kiemelt francia Clara Burelt, aki kilencvenegyedik a ranglistán, de ebben az évben már győztem le top százas ellenfelet, ezért kellő magabiztossággal léptem pályára. Sikerült a kritikus pillanatokban irányítanom. Ráadásul Larával a párost is megnyertük.

– Hat éve Európa egyik legnagyobb tehetsége volt, megnyerte az U18-as Eb-t. Mi történt azóta?

– A felnőtt mezőnyben több kisebb tornát nyertem, bekerültem a ranglistán az első háromszázba, amikor 2016-ban súlyos sérülést szenvedtem, műteni kellett a lábamat. Hosszú, több mint egyéves kihagyás után a nulláról indulva küzdöttem vissza magam ugyanoda. Aztán jött a koronavírus, ami miatt sok versenyem elmaradt. Idén párosban három ITF-tornán nyertünk, és egy elveszített finálé után végre egyéniben is sikerült győznöm.

– Nehéz volt Szeghalomról eljutni a top 150-be?

– Nem volt könnyű. Ott születtem, ott kezdtem teniszezni, az edzőm az édesapám volt. Az ő irányításával jutottam el a korosztályom élmezőnyébe. Ebben segített, hogy nővérem, Sára is teniszezett. Remek edzőpartnerem volt, mindig le akartam győzni. Aztán 2014-ben a fejlődésem érdekében felköltöztem Pestre, azóta profi teniszezőként élek.

– Milyen ez a sokak által irigyelt élet?

– Nem könnyű, de én szeretem. Sokat utazom, évente húsz-huszonöt nemzetközi tornán indulok. Sokszor hiányzik a családom, de szerencsére az internet segítségével nem vagyunk teljesen elszakítva egymástól. Sára a tanulást választotta, már végzett az amerikai egyetemén. Most éppen otthon van, de Amerikában fog dolgozni.

– Hol az a határ, amit átlépve a profi teniszből meg lehet élni, majd meggazdagodni?

– Amikor elkezdtem, a szüleim támogattak, majd később a szövetség, hogy külföldi tornákon indulhassak. Most tartok ott, hogy a klubomtól és a tornákon kapott pénzdíjakból önfenntartó vagyok. Az első százba kell kerülni ahhoz, hogy ez a nagyszerű sportág nyereséges is legyen.

– Képes bejutni top százba?

– Ha nem hinnék ebben, akkor miért csinálnám? Tavaly óta Kuhárszky Zoltán az edzőm, aki sokat segített abban, hogy technikailag és mentálisan is erősödjek. A tenisz nemzetközi élmezőnye nem csupán nagyon erős, hanem széles is. Gyerekként csak álmodoztam arról, hogy egyszer idáig eljutok. De hiszem, hogy ez még nem a cél!