A kínaiak új arca

Tudtak jó szívvel tapsolni és szívből gratulálni az ellenfélnek. Ez igazán nemes dolog. Valójában a kínai sportolóktól talán először lehetett látni olyan szép gesztusokat, amelyeket eddig titkolni kellett. Vagy amelyek – mondjuk úgy – távolabb álltak a kínai kultúrától.

Nem volt könnyű dolguk, hiszen Kína tulajdonképpen csak a 1984-es Los Angeles-i olimpia óta vesz részt a nyári játékok küzdelmeiben, és a sportolóiknak anno kevés alkalmuk nyílt a képességeik összevetésére. (Helsinkiben 1952-ben volt pár kínai az olimpián, de ezt követően a néhány kínai sportoló Tajvan vagy Hongkong színeiben indult.)

A hatalmas országon belül persze fontos szerepet kapott a testedzés, a sportolás, de a külföldi versenyzőkkel való találkozástól óvták a sportolóikat. A Kínai Olimpiai Bizottság ugyan már 1910-ben megalakult, de a NOB csak 1979-ben vette fel őket a tagjai közé. A 2008-as pekingi volt a legeredményesebb olimpiájuk – épp száz érmet szereztek sportolóik. De a tokiói szereplés is kiváló. Az éremtáblázaton az Egyesült Államok mögött a másodikak lettek, az aranyak számában csak eggyel maradtak le. Mérlegük: 38 arany-, 32 ezüst- és 18 bronzérem – bámulatos.

A már említett kínai napilap egy másik cikkében megállapította, hogy idén igazi áttörést értek el abban, hogy immár nemcsak a hagyományos sikersportágaikban (asztalitenisz, műugrás, súlyemelés) voltak éremhalmozók, de 14 sportágban szereztek aranyérmet. Egyre szélesebb a paletta. Külön kitértek arra is, hogy a tokiói olimpián egyetlen sportolójuk sem fertőződött meg koronavírussal, és a doppingvizsgálatok is tisztának találták őket. „Minden sportolónk biztonságban és egészségesen tért haza” – írta a lap.

A kedvenc egyértelműen a tizennégy éves műugró, Csüan Hung-csan, aki a fináléban három ugrására is maximális pontszámot kapott, és hatalmas fölénnyel verte világbajnok honfitársát, Csen Jü-hszit, a többiekkel pedig egy lapon se lehet említeni. Csüan a kínaiak szívébe lopta magát, nemcsak a tökéletes ugrásaival, de a későbbi médiaszereplésével is.

A legtermészetesebb módon beszélt arról, hogy semmi másra nem vágyik, mint hogy végre valami finom hazai ételt egyen. Megtudtuk még, hogy az iskolájában fedezték fel 7–8 évesen, hogy először tavaly októberben nyert országos bajnokságot a felnőttek között, és szerencséje volt az olimpia halasztásával, hiszen tizenhárom évesen nem indulhatott volna.

A kérdésre, hogy hogyan készült fel Tokióra, egyszerűen annyit felelt, hogy műugrással. Napi hét órát edzett, néha tízet is. S hogy mi lebegett a szeme előtt? Hogy a pénzzel, amit keres, segítsen a beteg édesanyján. (Autóbalesetet szenvedett 2017-ben a gyárból hazafelé jövet, azóta gyógykezelésre szorul.) Hát nem mesebeli kislány?

S most új kihívás elé néz: meg kell hogy birkózzon a hirtelen jött népszerűséggel. Közösségi oldalát a Weibón egy nap alatt félmillióan jelölték be, a házuk előtt kis dobozkákban gyűlnek az ajándékok, elsősorban a csípős rudacskák, és mindenki rá kíváncsi, a családját akarja támogatni.

Amikor kiderült, hogy amióta műugró, nem volt vidámparkban, de még állatkertben sem, a guangdongi szafari- és vidámpark ingyen éves bérletet kínált a kínai műugró-válogatott valamennyi tagjának. A kínai médiában pedig felhívták az emberek figyelmét arra, hogy tartsák féken imádatukat, és gondoljanak arra, hogy Csüan még csak egy tizennégy éves kislány, nem tud megbirkózni ennyi szeretetnyilvánítással.