Sport
Citius, altius, fortius!
Mert bár lehetne bővíteni számos jelzővel (hajlékonyabban, találékonyabban, szívósabban, profibban satöbbi) a „csatakiáltást”, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az idei, a covid miatt halasztott és végül közönség nélkül, buborékban rendezett tokiói olimpia kapcsán először érezte úgy, hogy valamivel feltétlenül ki kell egészítenie mostantól ezt a bő száz évig remekül szolgáló, sokszor hangoztatott biztatást, és hozzátette: együtt.
Nem vall épp túlzott bölcsességre, szükségszerű kibővítésnek is nehéz látni, hiszen a sportok nagyon-nagyon nagy százalékát hogyan másként lehetne űzni, mint együtt.
Együtt készülve az edzői, dietetikusi, sportorvosi stábbal, együtt küszködve a kvalifikációért a honfitársakkal és az ellenfelekkel. De hát ha együtt, akkor együtt, lelkük rajta.
A döntő pillanatban valójában úgyis mindenki egyedül van. A démonjaival és a fentről érkező jó szellemekkel.
