Sport

Különleges technikai fejlesztés segíti az atlétikai csúcsokat

A tokiói olimpia atlétika versenyeinek a fele még hátra van, de már három világcsúcsot láthattunk – csak egy hiányzik ahhoz, hogy a versenyzők utolérjék a 2008-ban Pekingben, illetve 2012-ben Londonban elért négyet. A szakértők azt jósolják, a versenyek végére a technikai fejlesztéseknek köszönhetően, a világrekordok száma akár a kilencet is megközelítheti, vagy akár el is érheti – ennyit láttunk 1976-ban Montrealban, ez jelenti az eddigi csúcsot.

Különleges technikai fejlesztés segíti az atlétikai csúcsokat
Az amerikai Sydney McLaughlin (középen) száguld a világcsúcs felé
Fotó: Fotó: Miura Kunihiko / Yomiuri

Az eddig lezajlott számok közül mindkét 400-as gátfutószám új világcsúcsot hozott. A nőknél az amerikai Sydney McLaughlin, a férfiaknál pedig a norvég Karsten Warholm egyaránt a saját rekordját döntötte meg, de talán ennél is érdekesebb, hogy a két ezüstérmes, Dalilah Muhammad és Rai Benjamin is a korábbi világcsúcsnál jobb időt futott, sőt a női döntőben öt atléta döntötte meg a saját, egyéni csúcsát. (A harmadik világcsúcs a női hármasugrás fenoménjének, a venezuelai Yulimar Rojasnak a nevéhez fűződött.)

A nők 100 és 200 méteren is olimpiai bajnok, jamaicai Elaine Thompson-Herah is csúcsot repesztett, igaz, „csak” olimpiai csúcsokat – de a kétszázas győztes idejénél csak a világcsúcs jobb idő.

Ennyi rekord kapcsán, alkalmasint nem felesleges feltenni a kérdést: a versenyzők milyen – vitathatatlanul megengedett – segítséget kapnak a technikai fejlesztésektől?

Segítséget jelenthet, a tokiói Olimpiai Stadion különleges gumigranulátuma, valamint az aláépített, nyolcszögletű „zsebekből” álló alépítmény, amely a beáramló levegőt visszalökve, úgy viselkedik, mint egy mini trambulin. Ezek kívül, sok sportoló szuper könnyű cipőt visel, amelyben a merev talp fölött olyan, különleges habot tartalmaz, amely minden lépéshez hajtóerőt kölcsönöz. A támogatók – közöttük a használók – az „évtizedes stagnálás utáni forradalmi előrelépésként” értékelik a cipőket, és azzal érvelnek, hogy a cipők is a sport részei, és a fejlesztések támogatják a jobbnál jobb eredményeket. A kritizálók szerint viszont, az először a Nike által használt technológia egyszerűen „mechanikus doppingot” jelent.

Érdekes, hogy a férfi 400 gát döntője után, az olimpiai bajnok Warholm a mögötte végzett Rai Benjamin cipőjét kritizálta: „A cipőjében ott voltak azok a dolgok, amelyeket utálok. Nem értem, miért kellene bármit is egy sprintcipő alá tenni. Azt hiszem, ez elveszi a sportágunk hitelességét” – nyilatkozta a norvég, aki a Pumával és a Mercedes F-1-es csapatának fejlesztőivel dolgozott a saját cipőjén.

A kritikusok táborát erősíti a négyszeres olimpiai bajnok futó, Michael Johnson is, aki a BBC One szakértőjeként azt mondta: „Problémám lenne azzal, ha a felszerelések gyorsabbá tennék a futókat annál, mint amilyenek valójában. Ezt nem akarhatjuk” – mondta.

Emlékezetes, hogy az úszósportban korábban lezajlott már hasonló „forradalom”, amelynek végén a nemzetközi szövetség betiltotta a mesterséges előnyt biztosító „cápadresszeket”.