Sport
Vas Kata Blanka bekerékpározott a világelitbe
„Én tudok menni a sárban”
A mindössze tizenkilenc éves, rendkívül sokoldalú ifjú kerékpáros abszolút újonc a nemzetközi felnőttmezőnyben, annyira fiatal, hogy még nem is ő szerezte meg Magyarországnak a kvótát, hanem a londoni olimpián ebben a számban huszonhetedik Benkó Barbara. (Akinek ezért el nem múló hála jár a mostani örömteli pillanatokban is.) Úgy tartják róla, nagyon szeret esős, saras pályákon versenyezni, és ez most fényesen beigazolódott.
A harmincnyolc versenyzőből álló mezőnyben a hátsó sorból rajtolt, de nagyon észnél volt, gyorsan az élcsoport után eredt, és ifjú kora ellenére óriási bölcsességgel fogta aztán vissza magát, hogy ne próbálja meg minél hamarabb ledolgozni a hátrányát, inkább tartalékolja az erejét.
A 20,55 kilométer hosszúságú pályán (egy csonka, 1,3 km-es nyitókör, majd öt további, 3,85-ös kör) eleinte a nyolcadik-kilencedik hely környékén haladt, szerencsére még az sem vetette nagyon vissza, hogy egy hídra felfelé menet elcsúszott a kerékpárjával.
Ebben a szakaszban a nagy favorit, a francia Pauline Ferrand-Prevot vezetett, de a három svájci, Jolanda Neff, Sina Frei és Linda Indergand nem akart leszakadni mögüle. Aztán amikor Ferrand-Prevot hibázott, majd a kerékpárjával technikai gondok is támadtak, a három rivális alaposan ellépett tőle.
Attól kezdve ugyanis nem is volt kérdéses, hogy a svájci olimpiatörténet legnagyobb diadala van születőben – korábban mindössze egyszer, tornában, az 1936-os berlini olimpia férfi talajgyakorlatai során állhatott három svájci a dobogóra, ha úgy vesszük, ez a mostani diadal még nagyobb, hiszen akkor egy német is felléphetett a hármas szám mögé, holtversenyben végezve riválisával. Most csak három svájci állt a pódiumra, középre Jolanda Neff, aki a jelek szerint nagyon sokat profitált abból, hogy tavaly Japánban készült.
Az U23-as világbajnokságon hegyi kerékpárban ezüst-, terepkerékpárban ezüst- és bronzérmes Vas Kata Blanka az utolsó két körben egyre araszolgatott előre, sorra hagyta le riválisait, előbb megelőzte a holland Anne Terpstrát, a francia Loana Lecomte-ot, és maga mögé utasította a brit Evie Richardsot is.
Negyedik helyezése kisebb csoda, és tökéletes példa arra, hogy egy helyezés is aranyértékű lehet a 21. század sportjában. Az övé minden idők legjobb magyar kerékpáros helyezése az ötkarikás játékokon, korábban ötödik lett 1924-ben Grimm János, Uhereczky Ferenc tandemje, 1936-ban Orczán László, 1952-ben a Furmen Imre, Schillerwein István kettős, 1964-ben a Bicskey Richárd, Habony Ferenc duó, míg 2000-ben Szabolcsi Szilvia.
„Nehéz verseny volt, nagyon izgultam. Ráadásul az utolsó sorból indultam, de szerencsére a jó oldalra álltam végül és jó nyomot választottam. Nagyon-nagyon jól sikerült a rajtom, utána hibáztam néhányat, de bíztam abban, hogy a saját tempó jó lesz. Az elején láttam, hogy ott van előttem a csoport, de nem akartam hamarabb rájuk felérni, mert akkor megrogytam volna. Végig a saját tempómat mentem, és így sikerült a negyedik helyre beérni.
Szerintem nem az erő volt az a pont, ahol jobb voltam, hanem a technika, a pálya felfelé is iszonyatosan technikás volt a sár miatt, mert mindig kipörgött a kerék. Szerintem az volt a legnagyobb előnyöm, hogy én tudok menni a sárban. Imádkoztunk az esőért, azt kívántuk, hogy ma essen, tegnap meg Andrisnak ne essen, így pont jól jött ki. Ez a pályafutásom legjobb eredménye, én voltam a legfiatalabb a mezőnyben, és negyedik lettem, hát, nem hiszem el!
Előzetesen egy top tízet mondtam, de azt hozzátettem, hogy fogalmam sincsen a többiekről, mert nem versenyeztem világkupán az elitmezőnyben, csak U23-ban, így elképzelésem sem volt, mire lehet elég az erőm. Nem tudtam bejárni a pályát a verseny előtt, mert a rajt előtt egy órával még átépítették, ami azért hihetetlen egy olimpián, de segített, hogy kivették a sziklakertet. Lényeges, hogy a saras emelkedőket, amelyeken sokat lehetett nyerni, sikerült bejárnom, és így megtaláltam a jó nyomot, ez abszolút hasznos volt” – mondta Vas Kata Blanka az M4 Sportnak nyilatkozva.
