Nem magányos egyedüli evezősként

– A magyarok közül egyedül harcolta ki a részvételt. Nem magányos Tokióban?

– A pályán ugyan egyedül vagyok, de a pályán kívül itt van az apukán, aki az edzőm is, és mindenben segít. Az olimpiai faluban pedig már egyre népesebb a magyar csapat, úgyhogy nem vagyok magányos.

– Milyen az olimpiai falu?

– Kifejezetten jó, a rióihoz viszonyítva pedig kiváltképpen, mert ott az embernek a kezében maradt a korlát, ha megfogta… Nagyon jó a hangulat, a maszkhordáson és egy-két szabályon kívül nem érzékelhető, hogy ez egy veszélyhelyzetben rendezett olimpia.

– Mennyire szigorúak az egészségügyi szabályok?

– Maszkot kell hordani mindenhol, csak edzésnél, étkezésnél, alvásnál lehet levenni. Ezenkívül kézfertőtlenítés, kézmosás, távolságtartás kötelező mindenhol. Étkezésnél pedig eldobható kesztyűben kell válogatni az ételt.

– Túl van az első edzésen. Milyen az evezőspálya és a körülmények?

– Nekem tetszik a pálya, szeles, hullámos ugyan, de ez engem nem zavar, megpróbálok alkalmazkodni. Ugyanakkor a pályabeosztásnak fontos szerepe lehet, mert alul kedvezőbbek a körülmények. A pályán a szolgáltatások kiválóak.

– Miért kezdődnek az evezősversenyek már a megnyitó előtt?

– Hosszú ideig tartanak az evezősversenyek, egy héten át, ezért kell korán elkezdeni. Rióban is én voltam az elsőként bemutatkozó magyar, ez most sem lesz másként, de nincs nagy jelentősége. Mindenképpen tovább akarok jutni az előfutamból, hogy kihagyjam a reményfutamokat.

– Milyen erős a mezőny, és mire számíthat a második olimpiáján?

– Azt a taktikai hibát biztosan nem követem el, mint Rióban a negyeddöntőben, ami miatt csak a tizennegyedik helyen végeztem. Azóta erősebb lettem, technikailag is fejlődtem, és tapasztaltabb vagyok Pontszerző helyen szeretnék végezni, de a döntőbe jutással lennék elégedett.