Sport
A glória glória lesz lelátói taps nélkül is
Tokió 2020. A világhírű amerikai úszók úgy vélik, az ő szereplésükön nem változtat a nézők és a vehemens szurkolás hiánya

Nem véletlen, hogy pár nappal a tokiói nyári olimpia előtt épp a The Japan Times szentel cikkeket annak, hogy világhírű sportolókkal mondatja ki: nem tragédia a zárt kapus olimpia. Katie Ledecky és Caeleb Dressel világ- és olimpiai bajnok amerikai úszók készek voltak erre, szerintük a nézők kizárása az ötkarikás versenyek lelátóiról nem befolyásolja az eredményességüket. Ennél messzebb azért ők sem merészkedtek… És tényleg ez a maximum.
Ha a világjárvány alakulása Japánban épp rossz irányban halad, akkor mindenki egészsége érdekében elfogadható (vagy inkább mondjuk úgy, kisebbik rossz), hogy megtartják ugyan az egy évvel elhalasztott és július 23-án kezdődő olimpiát, de nemhogy külföldi, japán szurkolókat sem engednek a versenyhelyszínek közelébe. Nem lesznek drukkerek, üdvrivalgások, bekiabálások, kedves transzparensek. Síri csendben zajlik majd minden. Legfeljebb a tévécsatornák kevernek valami műszurkolást az adáskép alá. (Reméljük, nem.)
Az úszók persze könnyen beszélnek. A vízben ki-ki magával és a stopperrel versenyez, a külvilág hangjai – mégoly lelátói hangorkán esetén – se érnek el a sportolói fülekig. Legalább is, amíg úszik a versenyző. Ám a psziché nagy úr. Sokat számít a versenyzőnek, hogy hogyan fogadja a publikum, amikor belép a medencetérbe, milyen energetizáló impulzusok érik közvetlenül a rajt előtt.
Azt beismeri az ötszörös olimpiai bajnok gyorsúszó Katie Ledecky, hogy az olimpia hangulata más, mint bármely világversenyé, de szerinte ő tudja majd kezelni a nézők hiányát. Egy dolog érdekli, hogy a 200, 400, 800 és 1500 méteres gyorsúszásban a lehető legtöbbet hozza ki magából. A glória akkor is glória, ha a helyszínen nem tapsolnak neki.
„Ez így is csodálatos élmény lesz. A társakkal, a többi sportolóval és a szervezőkkel, önkéntesekkel nagy családot alkotunk majd. Ez az olimpia pedig tv-olimpia lesz.” - nyilatkozta Hawaiiból egy online sajtóeseményen az úszónő, és biztatásul hozzátette, most már ideje, hogy a világon mindenki ráhangolódjon az eseményre, és ismerje fel, a sportolók és a szervezők öt éve ezért a csodáért dolgoznak.
„Jelenleg egy cél lebeg az egész amerikai úszócsapat szeme előtt, nagyon gyorsan úszni” - tette hozzá Dressel, aki kétszeres világbajnoki címvédőként három számban (50, 100 m gyors és 100 m pillangó) igyekszik első egyéni olimpiai aranyérmét megszerezni.
A férfiak vezetőedzője, Dave Durden visszatérve a nézők hiányára azt mondta, nem hiszi, hogy ez befolyásolni fogja az időeredményeiket. A járvány idején sem úsztak másként, mint magányosan. Ledecky még hozzátette, hálás, hogy egyáltalán lesz olimpia és épp elég motivációt jelent számára 2019 után végre újra a világ legjobbjai ellen versenyezni.
A teniszezők tiltakozása
Miközben egyes sportágak szereplőit nem zavarja a nézők hiánya, másokat egyenesen az olimpia feladására késztetett a japán szervezők és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése. Elsőként az ausztrál teniszező, Nick Kyrgios jelezte, hogy ez így nem az ő világa, nem indul Tokióban. Majd napokon belül a sportág elitjében futótűzként terjedt a tiltakozás, zárt kapuk mögött az olimpia nem olimpia.
Nyilván más sportágakban – már csak az anyagiak miatt sem – nem lehet ennyire kemény legénynek lenni. A jelenleg is zajló Tour de France-on épp az a probléma, hogy a legjobbak közül számosan félbehagyták a versenyt (ez egyrészt sportszerűtlen, másrészt sportdiplomáciai baki), hogy hazájuk olimpiai válogatottjával elrepüljenek Japánba.