Tokiói behívóra vár Farkas Petra

– Oslo visszalépése után rendezték Tallinnban az Eb-t. Milyenek voltak a körülmények?

– A járvány ellenére sok néző volt, akik a sportolókkal együtt remek hangulatot teremtettek. Az időjárás is megfelelő volt, a pálya pedig nagyon gyors.

– A végeredmény azt mutatja, hogy nagyon jól viselte az esélyesség terhét.

– Az egyik legnagyobb riválisom, a német Merle Homeier 669 centit ugrott elsőre, de nem sokkolta a mezőnyt. Pályafutásom legjobb sorozatát ugrottam, minden kísérletem jó volt, és egy centivel megjavítottam az egyéni rekordomat. Két éve ezüstérmes voltam az Eb-n, most sikerült arannyal búcsúznom az utánpótlás korosztálytól.

– Mennyi esélye van arra, hogy jó formáját a tokiói olimpián is bizonyíthassa?

– Női távolugrásban harmincketten indulhatnak az olimpián, én a harmincnegyedik lettem a világ­raglistán. Ketten előztek meg, de csak úgy, hogy a nemzetközi szövetség két versenyzőt szabad kártyával elém rangsorolt. A végle­ges lista még nincs meg, sérülés, betegség miatti lemondás esetén még kaphatok indulási lehetőséget.

– Mindez mennyiben befolyásolja a felkészülését?

– Kaptam néhány nap pihenőt, lemegyek a párommal a Balatonra. Nagyon fárasztó, sűrű volt eddig az idény, rám is fér egy kis pihenés. Aztán folytatom az edzéseket, és várok a tokiói behívóra. Ha nem jön, akkor sem leszek csalódott, mert még csak huszonkét éves vagyok, és nagyon sok rangos versenyre készülhetek még. Két év múlva világbajnokság lesz Budapesten, három év múlva pedig újra olimpia, Párizsban.