Sport
Hidegvér és örömünnep
A wimbledoni Grand Slam-tornán mindkét egyest a világelső nyerte, de Ashleigh Bartynak és Novak Djokovicsnak is a legjobb játékát kellett előhúznia
Már akkor egy olyan izgalmas, egyedi teniszruhában jelent meg az ausztrál világelső, Ashleigh Barty, amit nemzeti motívumok ihlettek, és a kérdésre, hogy jelent-e ez bármit, a 25 éves queenslandi játékos azt felelte, Evonne Goolagong Cawley, az első ausztrál wimbledoni bajnok tiszteletére tervezték.
E felszerelésben lépett a fűre szombaton is Barty a női döntőben, és lett a második, aki Ausztrália dicsőségére meg tudta nyerni a trófeát. (Elődje, a legendás, egyéniben hétszeres Grand Slam-győztes éppen ötven éve, 1971-ben szerezte meg első wimbledoni győzelmét, hogy aztán megismételje ezt 1980-ban, amikor a későbbi nagy sztár amerikai Chris Evertet verte két szettben.)
Az idei bajnok tehát Ashleigh Barty lett, aki három szettben, 6:3, 6:7 (4–7), 6:3-re kerekedett felül a cseh Karolina Pliskován. Mindketten először játszottak wimbledoni döntőt (utoljára 35 éve volt két újonc a női döntőben, tavaly a pandémia miatt nem rendezték meg a tornát), a 77. hete világelső Bartynak volt már egy GS-trófeája (Roland Garros, 2019), Pliskovának „csak” egy GS-fináléja, amit elvesztett (US Open, 2016).
A papírforma Barty-győzelmet ígért, igaz, az idei Rolad Garrost a második fordulóban feladta csípőfájdalmak miatt, nem lehetett tudni, mit bír, milyen erős fejben. Nos, nagyon erős. Az első 14 labdamenetét hozta, tíz perc után már 4:0 volt az állás… A második szett is rövidnek nézett ki, de 3:1-es vezetésnél az ausztrál bizonytalankodott, eljutottak rövidítésig, amit a cseh játékos húzott be. Az utolsó felvonásban Barty megrázta magát, 5:2-es állás után Pliskova ugyan hozta az adogatását, de Barty is – a döntő 1 óra 55 percig tartott. Ez volt Ashleigh Barty 12. tornagyőzelme, ráadásul a wimbledoni trófea mellé 1,7 millió fontot (704 millió forint) kap.
Őrületes finálét hozott a vasárnapi férfi döntő, amelyben a harmincadik (!) Grand Slam-döntőjét játszó szerb világelső, Novak Djokovics és az először döntőző olasz Matteo Berrettini állt fel egymással szemben. A centerpálya megtelt (a brit kormány beadta a derekát), és nem kevesen szerettek volna olasz győzelmet látni. „Wimblettini”, állt az egyik transzparensen, a másikon „Forza Matteo” és egy szívecske – természetesen zöld–fehér–pirosban.
Djokovics két kettős hibával kezdett, de Berrettini is ideges volt, 2:5-ös vesztes állásnál azonban olyat tett, amit Novak ellen nem szokás, feljött 5:5-re, majd 6:6-ra, a rövidítésben pedig 6–4 után ászt adogatott, az olaszé lett az első játszma! Ezt két 6:4-re megnyert Djokovics-szett követte. A negyedik játszmában 3:3-nál volt egy lélektani pillanat, de elszállt, több gémet nem nyert az olasz, és amikor a harmadik meccslabdáját értékesítette Djokovics – elszabadultak az érzelmek.
A huszadik Grand Slam-trófeával Djokovics beérte Rafael Nadalt és Roger Federert, és ha sikerül neki mindaz, amire készül (mind a négy Grand Slam, plusz az olimpiai aranyérem), akkor a Golden Slam is odaírható a neve mellé, erre a sportág történetében csak a német Steffi Graf volt képes 1988-ban.
