Csúcsfutással akar eljutni nyáron Tokióba

– Miért választotta a nehéz, de nem sok nemzetközi sikerrel kecsegtető középtávfutást?

– Gyerekkoromban kajakoztam, és indultam iskolai futóversenyeken is. Ezeken kiderült, hogy hosszabb távon is kitartó vagyok, s bár kajakban is értem el sikereket, de tizennégy évesen az atlétikát választottam.

– Nem riasztotta el a hazai és a nemzetközi élmezőny közötti mély szakadék?

– Akkor még nem foglalkoztam az eredmények összehasonlításával. Csak élveztem a futást, s örültem, ha jól szerepeltem a versenyeken. Aztán később már szembesültem azzal, hogy nem a legsikeresebb magyar sportágat választottam, s a futószámokban nagy a lemaradásunk. De ezt kihívásnak fogtam fel, s úgy gondoltam, megpróbálom ezt a hátrányt ledolgozni.

– Mennyire befolyásolta a pályafutását, hogy négy évig az Egyesült Államokban tanult?

– Utahban, majd Floridában jártam egyetemre. Kint más jellegű edzésmunkát végeztem, s az eredményeim jelentősen nem javultak. Viszont olyan alapokat szereztem a kemény, hosszú edzésekkel, hogy hazatérve egyre jobb időket futottam.

– Hogyan sikerült a járvány miatti nehéz körülmények mellett tavaly 1500 méteren áttörnie
a 3:40 perces határt?

– A családom és edzőm, Stupián Anikó biztatásának köszönhetem, hogy nem adtam fel, mert már arra gondoltam, befejezem a futást. Szerencsés helyzetben voltam, mert válogatott atlétaként szabadtéren tudtam edzeni. S mivel nem voltak versenyek, így az edzések intenzitását tudtuk növelni. Éreztem, hogy jó formában vagyok, aztán a Honvéd Kupán szabadtéren 3:39.40 perces egyéni csúcsot futottam. S ezzel átszakadt egy gát bennem…

– Olyannyira, hogy idei első versenyén 1500 méteren több mint hat másodpercet javítva fedett pályás egyéni rekordján, 3:37.55-ös remek országos csúcsot futott Bécsben.

– A tavalyi sikeres idény után jobb pozícióból kezdhettem el az alapozást. Mentálisan az is sokat jelentett, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség és a klubom is támogatott, éreztem, bíznak bennem. Bekerültem a Zsivótzky Gyula-programba, amely a 2023-as budapesti világbajnokságra készülő atlétákat támogatja.

A januári edzéseredményeim jelezték, hogy megdönthetem Knipl István 1985-ös 3:39.25 perces fedettpályás csúcsát. Ebben sokat segített, hogy a bécsi versenyen a két iramfutó közül az egyik a csapattársam, Kiss Gergő volt, akinek a jelenléte plusz erőt adott. Ennyire jó időeredményre azonban nem számítottam.

– Mindezek után elérhető a 3:35 perces olimpiai szint?

– Én mindent megteszek ezért. A következő célom a 3:35.57-es szabadtéri csúcs megjavítása. A nemzetközi versenyeken szerzett pontok alapján is ki lehet jutni az olimpiára. A pontátlagba két fedett pályás eredmény is beszámít, ezért szeretnék jól szerepelni a toruni Európa-bajnokságon. Úgy érzem, számomra már nincs elérhetetlen távolságra Tokió.