Sport
Nem bírt a démonjaival
Fjodor Cserenkovnak, az elmúlt negyven év egyik legvarázslatosabb képességű kelet-európai futballistájának a története még ma is több mint misztikus
A napokban a BBC hosszabb portrét közölt róla Michael Yokhin tollából, ami felidézett jó néhány régi emléket. A nyolcvanas években – a testvériség nagyon kevés pozitív hozadékaként – hétről hétre láthattuk a szovjet televízió nálunk is fogható adásában a kor legjobb ottani játékosait, köztük „Fegya” Cserenkovot, aki már-már Törőcsik vagy éppen Bernd Schuster formátumú klasszisnak tűnt, ha játékba lendült. Ám már akkor suttogták róla, hogy valami nincs vele rendben, Kárpátaljáról látogató futballrajongó barátaink hozzátették: „Valami olyan baja van, amiről a nagy Szovjetunióban nem beszélnek.” Mentális zavarokra, skizofréniára, mániás depresszióra tippeltek, miközben hozzátették: biztosat talán csak a Szpartaknál (vagyis klubjánál, a Szpartak Moszkvánál) tudnak. Az, hogy Cserenkov története (betegsége?) nem került be a moszkvai állami sajtóba, a legcsekélyebb meglepetést sem keltette, sem Budapesten, sem Kárpátalján. A téma, ma már jól tudhatjuk, felettébb kényes volt, egy mai értelemben vett bulvárcikk talán végleg kettétörte volna a pályafutását, rosszabb esetben az életét.
Talán éppen idén lesz negyedszázada, hogy Vagiz Higyijatullinnal, az Eb-ezüstérmes középhátvédjével, a Szpartak egykori csapatkapitányával találkozva megpróbáltam puhatolózni, mi az igazság Cserenkovval kapcsolatban. A lényegről nagyon udvariasan, nagyon keveset mondott. Valójában semmit. Most az említett BBC-anyagban megszólalt, a szokott diszkrécióval: „Különleges zseni volt, aki tudott cselezni, passzolni és lőni. Játéka maga volt a művészet. Minden mozdulatával megkönnyítette csapattársai életét és nehezebbé tette az ellenfelekét. Játékintelligenciája rendkívüli volt.”
Fjodor Fjodorovics Cserenkov 1959. július 25-én született, tizenkét évesen már a Szpartak kölyökcsapatában játszhatott. Tizenkilenc évesen bemutatkozott az élvonalban, húszévesen 31 mérkőzésen játszott a szakszervezeti klub bajnokcsapatában. Még abban az évben bemutatkozott a válogatottban, a következőben bronzérmes lett a moszkvai olimpián. Sínen volt az élete, elvégzett egy főiskolát, diplomamunkáját sajátos témában írta: A kőzetpórusok gyantainjekcióval történő edzése.
Első nagy tornája a spanyolországi vb lehetett volna, de a válogató bizottság, amelynek egyébként tagja volt klubedzője, Konsztantyin Beszkov is, kockázatosnak ítélte meg a szerepeltetését. Pedig akkor még „csak” azt tudták, hogy Fegya más, mint a többiek. De ráfogták arra, hogy különc, mert zseni. Ahogyan az egykori válogatott csatár, az egyik legjobb barát, Szergej Rogyionov mondta az említett BBC-anyagban: „Fjodort időnként elérték a depressziós és a nyomasztó időszakok, de mi igazán sohasem tudtuk meg ezeknek az eredetét. A zseniket nem diagnosztizálják. Őket csodálni szokás.” Nehezen tudtak mit kezdeni kitöréseivel, mániáival, mint amikor az Anderlecht elleni fontos nemzetközi kupatalálkozó előtt magából kifordulva kiabált az ebédnél, hogy a levesüket megmérgezték.
Cserenkov időnként kórházi kezelésekre szorult, s bár ezeket igyekeztek a bajnoki szünetekbe ütemezni, állapota néha nem volt tekintettel a naptárra. Fura módon mindig a páratlan években volt jobban és játszott jobban – pechjére a vb-ket és az Eb-ket a párosokban rendezték. Milyen karriert futhatott volna be, ha egészséges? Így is a Szpartak klubrekordere a mérkőzésszámok alapján. Milyen klubokban játszott volna, ha egészséges? Hiszen a peresztrojka szele 1987-től a kor legjobbjait, Zavarovot, Belanovot, Alejnyikovot, Higyijatullint, Ráczot, Daszajevet, Mihajlicsenkót már nyugat-európai sztárklubokhoz repítette. Neki a francia második ligás Red Star maradt, s onnan is gyorsan hazament.
Fjodor Cserenkov, 2014. október 4-én hunyt el, ötvenöt éves volt. Összeesett az utcán, s a közeli moszkvai kórházban már nem tudták megmenteni. A boncolásnál agydaganatot állapítottak meg nála.
