Lélekjelenlét

Egy örökkévalóságig – valójában 28 másodpercig – tartott, amíg össze tudta szedni magát, hogy kimeneküljön az őt körülölelő pokoli tűzből. A baleset helyszínén termett versenyorvos, Ian Roberts volt az, aki megfogta a karját, és segített átlendülni Grosjeannak a korlát biztonságos oldalára (miközben a tűzoltók igyekeztek visszaszorítani a lángokat), s ő volt az, akivel az emlékezetkiesésben szenvedő pilóta az első szavakat váltotta, visszanézve a maga mögött hagyott döbbenetes résre és a lángtengerre. Azt kérdezte, hogy került oda… A megmeneküléséről pár nappal később a francia TF1 riporterének beszélt először. Felidézte azt, hogy látta a halált szembe jönni, vörössé és forróvá vált minden, eszébe villant sok minden és mindenki, többek közt Niki Lauda, és valami azt súgta neki, csoda részese lesz, nem jött még el az ideje (a halálának). „Aztán a gyerekeimre gondoltam, és azt mondtam magamnak, miattuk ki kell jussak innét. Belenyúltam a tűzbe, tisztán éreztem az égő kasztnit, kipréseltem magam, és már csak azt éreztem, hogy valaki húzza a ruhámat; megmenekültem.” Szóval nem csak a lélekjelenlét döntött. A gyerekek.