Sport

A briteknél dagad a bántalmazási botrány

Elegük van a sportág női képviselőinek abból, hogy prédának tartsák őket

Változások előtt a női szertorna, egyre több országban egyre több élsportolónő jelzi: nem tartja elfogadhatónak, ahogy az edzőik bánnak velük. A fizikai és a lelki terror nem elfogadható a sportban. Sértőnek tartják azt is, hogy amíg a férfiak hosszú nadrágban vagy sortban versenyezhetnek, nekik testhez simuló dressz-ben kell a gyakorlataikat végezniük.

A briteknél dagad a bántalmazási botrány
Amy Tinkler sikeres brit tornász volt, de inkább abbahagyta a sportot, mint hogy elviselje a légkört
Fotó: AFP/Kieran Galvin

Új-Zélandon ősz óta már megteheti a tornásznő, hogy a hazai versenyeken olyan sportruházatot viseljen, amelyben kevésbé érzi kiszolgáltatottnak magát. Az új szabályok értelmében a zsűri nem vonhat le pontot a gyakorlat értékéből, ha azt kényelmesebb, kevésbé kihívó dresszben végzi a tornásznő. Természetesen az új sportmeztől elvárják, hogy az ne lötyögő mackónadrág és felső legyen, amelyet hordva nem lehet megítélni, hogy valóban feszül-e a térd, elég széles-e a terpesz, leér-e a csípő a spárgánál. De már nem kell feltétlenül tornadresszt hordani, ami jó. Sok sportolónőt zavart ugyanis, hogy a mostanában divatos, teljességgel testhez simuló tornadresszben kellett versenyezniük. Ezek a fényes, vékony, csípőnél felvágott mezek ugyanis a lehető legkevesebbet takarnak a testükből.

A csatát egyelőre csak az új-zélandiak nyerték meg, de a nemzetközi tornászélet elitje elkezdte ütni a vasat, és várják, hogy a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) is meghallgassa kérésüket. A folyamatnak már csak azért sem lesz könnyű ellenállni, mert az amerikai tornásznőkkel kapcsolatos botrányok, szexuális visszaélések után (ennek vádlottja volt Larry Nassar 2018-ban, akit több mint háromszáz éves börtönbüntetésre ítéltek 265 amerikai válogatott és klubversenyző molesztálásáért) immár a brit tornasportban is egyre több a panasz az edzői túlkapásokra. Ezek mértéke olyan „kis” vétkekkel kezdődik, mint a verbális becsmérlés, a tehénnek, kövér disznónak titulálás, és olyan bűnökig terjed, hogy felnőtt versenyzőket csak kisgyerekeknek való tányérból engednek enni, vagy a félreértelmezett, szexuális zaklatásig fajuló atyáskodás.

A BBC és a Russia Times is arról cikkezett a közelmúltban, hogy a panaszokat nem veszik elég komolyan a Brit Tornaszövetségben, még az olyan jó nevű tornásznők, mint az olimpiai bronzérmes Amy Tinkler panaszait is hónapokig jegelik, majd érdemi kivizsgálás nélkül lepasszolják. Aly Raisman, a 26 éves, háromszoros olimpiai bajnok amerikai tornásznő – aki a Nassar-ügyben megtanulta, hogy nem lehet hagyni a szexuális visszaélések, botrányok szőnyeg alá söprését – kiállt társnői mellett, és azt mondta, nagyon szomorú, hogy ilyen sok sportolónőnek kell szenvednie, és hogy az illetékesek félrefordítják a fejüket.

A húszéves Tinkler például 2019 decemberé-ben tett panaszt, amelyre sokáig semmilyen reagálást nem kapott, majd idén augusztusban közölték vele, ejtették az ügyet. A fiatalabbak pedig megszólalni se mernek. Gyerekkorukban azt álmodják, hogy nagy tornászok, olimpiai bajnokok lesznek, és az edzések fájdalmai, gyötrelmei során beletörődnek a megaláztatásokba, az abúzusokba. Raisman – a médián keresztül – azt tanácsolta a brit szövetségnek, hallgassa meg a sportolókat, a szüleiket, a sportolók barátait is, ha valóban meg akarja érteni, mi történik a tornászokkal. Mindenesetre valami előrelépés már van: a válogatottat nyolc éve irányító és a „félelem kultúráját” kialakító vezetőedzőt, Amanda Reddint felfüggesztették. Ez persze már nem segít Amy Tinkleren, aki húszévesen inkább abbahagyta a vele való küzdelmet és a versenyzést.

Kapcsolódó írásaink