Sport
Újra célba ért az angol Rakéta
Sznúker. Ronnie O’Sullivan hatodik világbajnoki győzelmét szerezte Sheffieldben, ahol több rekordot is átírt a The Crucible színháztermében
És valóban, a sportágban Rakétának becézett Ronnie O’Sullivan bámulatos pályafutást mondhat magáénak: még nem volt
18 éves, amikor ranglistaversenyt nyert, vasárnap esti újabb győzelmével övé a legtöbb (harminchét) tornatrófea, a legtöbb tripla korona (húsz), a Crucible-ban övé a leggyorsabb győztes parti (108 perc az idei első fordulóban a thaiföldi Thepchaiya Un-Nooh ellen) és még sorolhatnánk. Az elmúlt huszonkét esztendőbe sok minden belefért.
Mindennek ellenére az 1978 óta legidősebb világbajnok sosem viselkedett úgy, mintha bármelyik győzelemre magát tartaná a legesélyesebbnek. Az idei halasztott világbajnokságon pedig azzal tűnt ki, hogy többször is hangot adott annak, nem ért egyet a közönség előtti versennyel koronavírus-járvány idején. Még a rajt előtt azt mondta, „úgy bánnak velük, mint kísérleti patkányokkal”.
És a szervezők – nem azért, mert megértették a kritikát – a nyitónap után az angol hatóságok előírására becsukták az ajtókat. Más kérdés, hogy a hétvégi döntőre ismét beengedhettek háromszáz nézőt a sznúkerasztal húszméteres körzetébe.
„Amikor ott vagyok és játszom, megváltozik a gondolkodásom, és ezt nagyon megzavarja, amikor azt hallom, hogy »gyerünk, Ronnie, gyerünk!«. Őszintén szólva ez ijesztő, olyan mintha élet-halál kérdésről lenne szó. Sokkal jobban szeretem a csendet” – nyilatkozta a verseny után a BBC-nek a bajnok, aki a döntőben Kyren Wilsont 10:7-es szombati vezetés után vasárnap 18:8-ra verte. Tíz frémes különbség 2008-ban volt utoljára vb-fináléban, akkor is O’Sullivan nyert, csak épp Ali Carter ellen.
Az idei győzelemmel 500 ezer fontos (192 millió forintos) pénzdíj járt, de az idei ranglista első helyén még mindig a honfitárs fiatalember, Judd Trump áll, aki itt a nyolc között épp Wilsontól kapott ki.
Az eredményhirdetés után Ronnie O’Sullivan az újabb világbajnoki címei kapcsán azt nyilatkozta: „Sose gondolkodtam trófeákon. Gyerekként nem álmodoztam róla, hogy ilyen sikereket érhetek el. Aztán az elsővel boldog voltam, a második remek volt, amikor elértem a négyet azt gondoltam, most már nagy játékosnak nevezhetem magam, de e fölött lenni azt jelenti, immár fantasztikus társaságba kerültem.”